A rheumatoid arthritis nemcsak az ízületeket, hanem a tüdőt is támadhatja, sokszor észrevétlenül. A betegség légzőszervi szövődményei változatosak, a tünetmentes elváltozásoktól a súlyos, életminőséget és túlélést is befolyásoló kórképekig terjednek. A modern diagnosztika és célzott kezelések lehetőséget adnak a tüdőérintettség korai felismerésére és hatékonyabb kezelésére. 

A rheumatoid arthritis (RA) általában előrehaladó, szisztémás autoimmun folyamat, amelyet krónikus, szimmetrikus, erozív szinovitisz jellemez. A tüdő és a pleura szintén gyakori helye a RA ízületen kívüli megnyilvánulásainak, bár ez utóbbiak gyakran nem okoznak jelentős tüneteket.

Több új műtéti technikát is bevezettek az elmúlt hónapokban a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikán.

Szeptember elsejétől Sztanó Balázs vezeti a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikát.

Az innovatív beavatkozás egy lépésben nyújt megoldást azoknak, akik öröklött vagy szerzett, fulladással járó felső légúti szűkülettel küzdenek.

Az innovatív beavatkozás egylépésben nyújt megoldást azoknak a gyerekeknek, akik fulladással járó felső légúti szűkülettel küzdenek.

A tüdőérintettséggel járó autoimmun betegek gondozása és terápiájának meghatározása rendkívül szoros együttműködést igényel az immunológia és a pulmonológia részéről.

A légúti infekciókkal jelentkező vagy azt követő bronchialis tünetek sokszor okoznak fejtörést a mindennapi betegellátás során. A COVID19 járvány során különösen megnőttek a betegség alatt vagy közvetlenül az akut tünetek elmúlását követő köhögéses, általában köpetürítéssel nem járó panaszok, akár nehézlégzésig, néha sípoló légzésig fokozódva, nem ritkán akár hányásba torkollva.

Az obstruktív alvási apnoe (OSAS, obstructive sleep apnea syndrome) jellemzője az ismétlődő, időszakos légzésleállás, melynek hétterében a felső légutak alvás közbeni obstrukciója, csökkent oxigénszaturáció és rövid időtartamú ébredések állnak.

Az obstruktív alvási apnoe szindróma (OSAS) teljes népességre vetített előfordulása 2−4%-ra tehető. Típusos klinikai tünete a hangos, légzésszünetekkel megszakított horkolás, ami fokozott nappali aluszékonysággal jár.