Július elsejétől legalizálták Ausztriában a külföldről érkező ápolók tevékenységét, és az állam jelentős mértékben igyekszik átvállalni a terheket a rászorulóktól.

Július elsejétől legalizálták Ausztriában a külföldről érkező ápolók tevékenységét, és az állam jelentős mértékben igyekszik átvállalni a terheket a rászorulóktól.   Az ausztriai egészségügy legnagyobb gondja pillanatnyilag a rászorulók ápolása, legyen szó otthoni ellátásról, avagy intézménybeli gondozásról. Az igény egyre nagyobb, s az életkor egyébként örvendetes hosszabbodásával kiszámíthatóan nő az önmagukat segítség nélkül ellátni képtelenek száma.   A legfrissebb adatok alapján jelenleg 620 ezer osztrák van túl a 75. életéven, s ez a szám 2020-ban már 970 ezer lesz. A statisztika szerint jelenleg 327 456 személy szorul ápolásra – legalábbis ennyien kapnak ápolási segélyt. Ennek az 1993-ban bevezetett ellátási formának az összege változó: attól függ, havonta hány óra és milyen intenzitású gondozásra van szükség (lásd táblázatunkat).   Az ápolási segélyt közvetlenül az érintett kapja, annak jogosultságát orvosi vizsgálattal állapítják meg, és időszakonként ellenőrzik. Felhasználásáról maga a beteg dönt: kérhet és kaphat kisegítőt állami – városi – intézményektől, avagy erre szakosodott magáncégektől, és elláthatja a feladatot családtagja is. A legnagyobb gondot eddig az jelentette, hogy a hivatásos segítők bére messze meghaladta a rászorulók lehetőségét – azoknak, akik a nap 24 órájában ápolásra szorulnak, havonta 10 ezer eurót kellett (volna) kifizetniük. Jelentős hiány van ugyanakkor a megfelelően képzett munkaerőből és az idősotthoni elhelyezés is vágyálom: elegendő férőhely kialakításához mintegy 14 milliárd euróra lenne szükség, a személyzet éves bére pedig további egymilliárd eurót igényelne. Maradt tehát kényszermegoldásként a feketemunka – mellesleg jó tapasztalatokkal.   Eddig ez a munka szlovák, magyar, cseh ápolónők számára jelentett nagyobb fizetést az otthon kaphatónál, a rászorulóknak pedig a szinte családtaggá fogadott lányok, asszonyok gyakorlatilag nélkülözhetetlenekké váltak. Ezért keltett óriási felzúdulást a feketemunkát ellenőrző hatóság fellépése, s első feljelentéssorozata az otthonokban illegálisan ápolási munkát végzők ellen. A tiltakozás akkora volt, hogy Martin Bartenstein gazdasági és munkaügyi miniszter az eljárást leállíttatta, az engedély nélküli otthoni ápolást pedig egy kiegészítő rendelettel átmenetileg legálisnak minősítette.    A problémát Ausztria év elején megalakult új kormánya megörökölte, és abban nemrégiben létre is jött a megállapodás. Július elsejétől legális tevékenységnek ismerik el a külföldi munkaerő 24 órás betegápolási munkáját, ennek azonban az a feltétele, hogy az illető után munkáltatója befizesse a járulékokat. E pluszköltséggel együtt, pontos munkaidő-szabályozással a havi fizetés 3 ezer euró. Az ápoló napi munkaidejét 9 órában határozzák meg, amelyhez öt óra csendes készenlét, és 10 óra éjszakai pihenőidő tartozik. A rendelet további fontos kiegészítője, hogy amennyiben az ápolást olyan családtag végzi, aki maga fizeti saját társadalomés nyugdíjbiztosítását, akkor az állam ezt a terhet részben átvállalja tőle. A teljes társadalombiztosítási járulék átvállalása az ötödik fokozattól érvényes, a negyedik fokozat esetében a családtagnak csak a járulék felét kell kifizetnie. A gondot ezért most a szükséges források előteremtése jelenti. Erwin Buchinger szociális miniszter jelenleg egy olyan javaslatot fontolgat, amely szerint 2010-től vagyonadót vezetnének be, s az abból befolyt összeget – ez 0,5 százalékos adó esetén is 2–2,5 milliárd euró – a 24 órás házi ápolásra fordítanák.

Nem túl ötletes megoldás a társadalombiztosítási járulék emelése – vélekedett egy osztrák egészségügyben járatos gazdaságkutató, amikor a koalíciós tárgyalások részletei kiszivárogtak a zárt ajtók mögül. Az ausztriai egészségpénztárak súlyos költségvetési hiánya köztudott, s nyilvánvaló volt, hogy a deficit ellensúlyozására az új kormányzó pártoknak megoldást kell találniuk. Ám az már meglepetést okozott, hogy a két érintett, az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) és a Néppárt (ÖVP) egymástól jelentősen eltérő elképzelései ellenére milyen gyorsan közös nevezőre jutott, s korábbi fogadkozásait feledve, a terhek egy részét a lakosságra hárította.    Bár az intézkedések bevezetésének pontos időpontja még nem ismeretes, a koalíciós egyezmény értelmében 0,15 százalékkal emelik az egészségügyi hozzájárulást Ausztriában, s ezzel növelik a súlyosan veszteséges pénztárak bevételét. Jelenleg a 7,9 millió biztosított (a lakosság 98 százaléka) bruttó fizetésének átlag 7,4 százalékát fizeti járulékként; ekkora összeggel járultak a költségekhez a nyugdíjasok is. A járulék teszi ki a pénztárak legnagyobb bevételét: 2005-ben a 11,9 milliárd eurós bevételből 9,8 milliárd származott e befizetésekből. Ugyanakkor a veszteséges pénztárak támogatása viszi el az egészségügyi összkiadások 70 százalékát.    A döntés a pénztárak számára megkönnyebbülést jelent majd, ám cserében a kormányzat megköveteli a szigorúbb takarékoskodást. Egészen pontosan 150 millió eurós kiadáscsökkentést írt elő a számukra, márpedig a működtetési költségek alig faraghatók tovább: 2005-ben a rendszer igazgatása 346 millió euróba került, ami szakértői vélemény szerint dicséretesen alacsony; a bevételek mindössze 2,9 százaléka.    Nagy spórolási lehetőséget rejt ugyanakkor a gyógyszerfelhasználás. Ha módosítanák a gyógyszerek forgalmiadó-visszatérítésének rendszerét – a pénzügyminisztérium a tényleges fogyasztás után utalná azt vissza a pénztáraknak, miként azt a kórházak esetében is teszi, az évente mintegy 70 millió eurót jelentene.    Ugyancsak nagy reményeket fűznek a kórházi gyógyszerellátás tavasztól bevezetendő reformjához. A bécsi kórházak gyógyszerellátását jelenleg nyolc központ végzi. A jövőben négy szakosított kórházi gyógyszertár osztja majd el a megrendeléseket: az intézkedéstől 2008-ig 300 millió euró, 2010-ig pedig további 100 millió euró megtakarítást várnak. Szakemberek szerint a kórházon belüli gyógyszerkiosztás gépesítése nemcsak a tévedések kizárására, hanem költségmegtakarításra is alkalmas – persze csak középtávon, mert eleinte jelentős beruházásra van szükség.    Feltehető, hogy további hasonló bevételnövelő intézkedésre kényszerülnek Ausztriában. A szakemberek egyre gyakrabban beszélnek arról, hogy a járulékok túlságosan a fizetésekre összpontosítanak, miközben a lakosság vagyongyarapodása lényegesen meghaladja a jövedelmek növekedését. Egy javaslat szerint az egészségbiztosítási járulékalapba be kellene vonni az ingatlanok kiadásából, a kamatokból, illetve a részvénynyereségből származó bevételeket is. Ha csak az évi 2000 eurót meghaladó kamatnyereséget tennék járulékkötelessé, az 300 millió eurót jelentene az egészségügyi költségvetésnek, ráadásul igazságosabban oszthatnák meg a terheket. Pillanatnyilag bizonyosnak látszik, hogy nem csökkentik azokat a honoráriumokat, amelyeket az egészségpénztárak fizetnek a velük szerződésben álló orvosoknak. Ez ugyanis a betegellátást veszélyeztetné, ami nem lehet célja egyetlen egészségügyi reformnak sem. Más módszerekhez kell folyamodni, például a betegirányítás optimálásához, az ágyak és a felszerelések jobb kihasználásához. És például a házi ápolásban már nem csak hallgatólagosan elfogadott feketemunka „kifehérítéséhez”.    A munkaügyi és a szociális miniszter olyan modell bevezetését tervezi, amely minden fél számára elfogadható. Ha a 24 órás ápolásra szorulók elérhető áron megkaphatnák a legális szolgáltatást, az egyben társadalombiztosítási járulékbevételt is hozna a költségvetésnek. Egyelőre mindez még csak álom, mert a rendszer bevezetéséhez eleinte jelentős költségvetési támogatásra lenne szükség, és – egyelőre legalábbis – nincsenek erre források. Maradnak tehát a szlovák, magyar, lengyel ápolónők, akiket a munkaügyi miniszter rendelete értelmében ausztriai feketemunka esetén már nem sújt büntetés, hiszen nélkülözhetetlenek: az ápolásra szorulókat nem tudják intézményekben elhelyezni, viszont legálisan alkalmazott ápoló – éppen a járulékfizetési kötelezettség miatt – egyelőre elképzelhetetlen számukra.