A szívelégtelenség kezelésében az elmúlt években, évtizedekben egy sikerkorszaknak lehettünk szemtanúi, hiszen számos randomizált kontrollált vizsgálat igazolta különböző készítmények mortalitás- és morbiditáscsökkentő hatását a szívelégtelenség fenotípusainak teljes spektrumán. A napi klinikai gyakorlatban az egyértelmű ajánlások, evidenciák ellenére a prognózismódosító gyógyszeres terápia alkalmazási aránya szuboptimális. Jelen összefoglalónkban a mineralokortikoid-receptor-antagonisták szívelégtelenség kezelésében betöltött szerepét, alkalmazásának gyakorlati megfontolásait tárgyaljuk.

A krónikus koszorúér-szindrómában szenvedő betegeknél az antianginás gyógyszeres kezelés célja a tünetek enyhítése, a megfelelő tolerálhatóság és a beteg együttműködésének biztosítása. Az antianginás szerek kiválasztásakor számos tényezőt figyelembe kell venni.

A hipertónia megfelelő, irányelvek mentén történő ellátása – beleértve a felismerést (diagnózist) és a terápiát (célérték elérés) is – világszerte megoldatlan kérdés.

Jelen átfogó áttekintő cikk a kiterjesztett Vaughan-Williams osztályozás alapján tárgyalja az antiarrhythmiás szerek hatásmechanizmusát, klinikai alkalmazását, farmakokinetikai jellemzőit, mellékhatásait és monitorozási követelményeit.

Egy nemzetközi kutatócsoport azt vizsgálta, hogy a poligénes kockázati pontszám (polygenic risk score) javíthatja-e a klinikailag jelentős prosztatarák felismerését a szokásos szűrési módszerekhez képest.

A Zöld Kórház Díjat idén a fenntarthatóság területén végzett kiemelkedő eredményéért és komplex munkájáért a PTE Klinikai Központ vehette át.

Az időskori autóvezetés megosztó, erős indulatokat kiváltó társadalmi kérdés. Az időskorú vezetőkben potenciális veszélyforrást látó tábor a jogosítvány meghosszabbítására vonatkozó szabályok szigorítását szorgalmazza. Érvelésük szerint az időskorral együtt járó fizikai és mentális változások elkerülhetetlenül növelik a baleseti kockázatot, ezért fokozott ellenőrzésük szükséges – radikálisabb nézetek szerint bizonyos életkor felett a jogosítványt minden esetben be kellene vonni. Számos kutatás bizonyítja azonban, hogy a helyzet nem ilyen egyszerű.

A dokumentum a neuroendokrin neopláziák (NEN) radioligand terápiával (RLT) történő kezelésének olasz nemzeti konszenzusát ismerteti, amelyet az Olasz Neuroendokrin Tumor Társaság (Itanet), az Olasz Nukleáris Medicina Társaság (AIMN), az Olasz Endokrinológiai Társaság (SIE) és az Olasz Orvosi Onkológiai Társaság (AIOM) készített 2024-ben.

A pitvarfibrilláció (PF) kialakulásának kockázati tényezőjeként azonosított betegségek prevalenciája, beleértve a magas vérnyomást és a cukorbetegséget, az idősödő lakosság körében növekszik. Ezért a PF-et különösen az idős populációra jellemző állapotként határozták meg.

Idős, törékeny, nem-valvuláris pitvarfibrillációban (NVPF) szenvedő betegek esetén az egyes NOAC szerek alkalmazása változó módon befolyásolta a stroke/szisztémás embolizáció (SE), valamint a major vérzés (MB) kockázatát. Az apixaban és a rivaroxaban a stroke/SE alacsonyabb kockázatával társult, warfarinnal összehasonlítva. Továbbá, az apixaban és a dabigatran a MB alacsonyabb, a rivaroxaban pedig magasabb kockázatával társult, mint a warfarin. Továbbá az apixaban alacsonyabb stroke/SE kockázattal társult, mint a rivaroxaban. Az idős, törékeny CMS Medicare populációban valamennyi NOAC csökkentette a bármely okból bekövetkező halálozás kockázatát warfarinnal összehasonlítva.