Az obezitás progresszív, pandémiás méreteket öltő, gyakran többszörös recidívát mutató, potenciálisan gyógyíthatatlan betegség, amelynek számos következménye van. Rontja az életminőséget és a várható élettartamot, napjainkra az egyik legjelentősebb közegészségügyi problémává vált.
A sürgősségi ellátásban dolgozók számára elengedhetetlen, hogy átfogó ismeretekkel rendelkezzenek az agyi érkatasztrófák leggyakoribb formáinak pre- és intrahospitális kezeléséről, miközben a betegközpontú és sürgősségi szemléletet tükröző megközelítést alkalmazzák.
A szívelégtelenség kezelésében az elmúlt években, évtizedekben egy sikerkorszaknak lehettünk szemtanúi, hiszen számos randomizált kontrollált vizsgálat igazolta különböző készítmények mortalitás- és morbiditáscsökkentő hatását a szívelégtelenség fenotípusainak teljes spektrumán.
A krónikus koszorúér-szindrómában szenvedő betegeknél az antianginás gyógyszeres kezelés célja a tünetek enyhítése, a megfelelő tolerálhatóság és a beteg együttműködésének biztosítása. Az antianginás szerek kiválasztásakor számos tényezőt figyelembe kell venni.
A hipertónia megfelelő, irányelvek mentén történő ellátása – beleértve a felismerést (diagnózist) és a terápiát (célérték elérés) is – világszerte megoldatlan kérdés.
Jelen átfogó áttekintő cikk a kiterjesztett Vaughan-Williams osztályozás alapján tárgyalja az antiarrhythmiás szerek hatásmechanizmusát, klinikai alkalmazását, farmakokinetikai jellemzőit, mellékhatásait és monitorozási követelményeit.
Egy nemzetközi kutatócsoport azt vizsgálta, hogy a poligénes kockázati pontszám (polygenic risk score) javíthatja-e a klinikailag jelentős prosztatarák felismerését a szokásos szűrési módszerekhez képest.