A posztmenopauzális vérzés az esetek többségében benignus hátterű, enyhe lefolyású és spontán regrediáló jelenség, amely a malignus folyamatok kizárását követően legfeljebb átmeneti, tüneti gyógyszeres terápiát tehet szükségessé. Perzisztáló vagy recidiváló vérzés fennállásakor azonban további diagnosztikus lépések indokoltak.

A legfejlettebb társadalmakban sem optimális a nagy törési rizikójú betegek kiemelésének és kezelésének gyakorlata, míg a betegek részéről a nem megfelelő terápiás fegyelem rontja a kezelés hatékonyságát.

A változókorra jellemző testösszetétel-változás és hízás kedvezőtlen anyagcserehatásokkal jár, ami a kardiovaszkuláris kockázatot is növeli. Az időben megkezdett életmód- és szükség esetén gyógyszeres terápia a tünetek kezelésén túl a hosszú távú kockázatok csökkentéséhez is elengedhetetlen.

A gyors és dinamikus változások idején diagnosztikai buktatókat rejt a „normális” és „kóros” elkülönítése.

Az elhízás sebészeti kezelése kedvezően hathat atípusos endometrium hiperplázia esetén, és előnyösen befolyásolhatja a tumor-markerek értékeit.