Végül az oltásellenesek bizonyultak a leghangosabbnak a Magyar Orvosi Kamara Agora rendezvényén szombaton, ahol a szűrésekről tervezett párbeszéd végül felpaprikázott hangulatú személyeskedésbe torkollt. Legalábbis az egyik fél részéről.
Vajon mindenki számára adott, hogy az életvégi út ösvényét járva, azt a lehető leghumánusabb módon, méltósággal, szeretettel, hozzátartozók által kísért módon tehesse? Dr. Zeller Judit jogásszal a WMN-hu beszélget.
Nem az eutanáziát kell engedélyezni, hanem biztosítani mindenki számára hozzáférhetően a palliatív ellátást – derült ki a Magyar Orvosi Kamara (MOK) Agora – az életvégi döntésekről című rendezvényén, ahol a társadalmi vitába kapcsolódhattak be a résztvevők.
Az orvos-beteg kapcsolat információs aszimmetriáját a két fél közötti együttműködés részeként a kezelésekbe történő beleegyezéshez vagy a kezelés visszautasításához szükséges tájékoztatás révén igyekszünk kompenzálni.
A fájdalom a WHO általános meghatározása szerint egy kellemetlen szenzoros és emocionális tapasztalat, amely tényleges vagy potenciális szöveti sérüléshez társul, vagy ahhoz hasonlít, illetve ezen sérülés mértékével leírható (1). Az onkológiai fájdalmaktól szenvedő beteg azonban sokszor más betegeknél is erősebben tapasztalja, mennyire szubjektív jellegű is ez az érzet és mennyire erős mentális-pszichés distresszel járhat. Azonban bármennyire is nehéz meghatározni, leírni vagy mérni a daganatos betegségek kapcsán kialakuló fájdalmakat, lehetőségünk és kötelességünk is csillapítani azokat.
A fájdalom az egyik leggyakoribb tünet, amivel a betegek orvoshoz fordulnak, beleértve az alapellátást is. Az emberi méltóság megőrzésének elengedhetetlen eleme a fájdalommentes élet biztosítása, a fájdalomcsillapítás ezért alapvető része az egészségügyi ellátásnak.