Nem az eutanáziát kell engedélyezni, hanem biztosítani mindenki számára hozzáférhetően a palliatív ellátást – derült ki a Magyar Orvosi Kamara (MOK) Agora – az életvégi döntésekről című rendezvényén, ahol a társadalmi vitába kapcsolódhattak be a résztvevők.
Az orvos-beteg kapcsolat információs aszimmetriáját a két fél közötti együttműködés részeként a kezelésekbe történő beleegyezéshez vagy a kezelés visszautasításához szükséges tájékoztatás révén igyekszünk kompenzálni.
A fájdalom a WHO általános meghatározása szerint egy kellemetlen szenzoros és emocionális tapasztalat, amely tényleges vagy potenciális szöveti sérüléshez társul, vagy ahhoz hasonlít, illetve ezen sérülés mértékével leírható (1). Az onkológiai fájdalmaktól szenvedő beteg azonban sokszor más betegeknél is erősebben tapasztalja, mennyire szubjektív jellegű is ez az érzet és mennyire erős mentális-pszichés distresszel járhat. Azonban bármennyire is nehéz meghatározni, leírni vagy mérni a daganatos betegségek kapcsán kialakuló fájdalmakat, lehetőségünk és kötelességünk is csillapítani azokat.
A fájdalom az egyik leggyakoribb tünet, amivel a betegek orvoshoz fordulnak, beleértve az alapellátást is. Az emberi méltóság megőrzésének elengedhetetlen eleme a fájdalommentes élet biztosítása, a fájdalomcsillapítás ezért alapvető része az egészségügyi ellátásnak.
A súlyos állapotú, gyógyíthatatlan betegek kívánalma lehet, hogy életük végéhez közeledve egészségügyi ellátásuk a saját döntésük szerint alakuljon, és az életüket már ne hosszabbítsák meg orvosi kezelésekkel.
Ha egyetlen egészséges növényi olajat kellene megnevezni, a többség valószínűleg az olívaolajat említené. De mitől különleges – ha egyáltalán az – az olívaolaj?