Az SE-n és az SZTE-n folyó fejlesztések kiemelkedő jelentőségűek azokban az esetekben, amikor a betegek nem reagálnak a hagyományos gyógyszeres kezelésekre.
A hosszú élet egyik fontos tényezője a stresszterhelés és az idegrendszer állapota — ez azonban nehezen mérhető. A tudatos önmegfigyelés ilyenkor nagyon fontos, de ma már olyan technológiák is rendelkezésre állnak, amelyek segítenek pontosabban monitorozni ezeket a belső folyamatokat.
A szédülés és egyensúlyzavar a klinikai gyakorlat gyakori, heterogén eredetű tünetegyüttese. A differenciáldiagnosztika a jóindulatú perifériás kórképektől az életet veszélyeztető centrális okokig terjed, ezért strukturált megközelítést igényel. A szédülés ellátásának kulcsa a szindrómaalapú triázs, a standardizált bedside tesztek szakszerű alkalmazása, a célzott képalkotás és a bizonyítékokon alapuló, lépcsőzetes terápia.
A spaszticitás egy akutan jelentkező betegségekhez tartozó tünet, amely krónikus betegségként viselkedik; a beteget kezelő orvosoknak fokozott figyelemmel kell kísérniük a beteg állapotának változásait, ennek megfelelően kell az adott stádiumnak megfelelő terápiás eszközöket alkalmazniuk.
Az eredmények szerint a munkamemóriában részt vevő neuronok ilyenkor sem csendesek, hanem ugyanúgy tüzelnek, mintha használnánk ezeket a pillanatnyilag felesleges információkat.