Nehéz helyzetben a betegszervezetek A civil társadalom anyagi támogatás nélkül nehezen boldogul. A segítségükre siető cégek azonban nem egy esetben saját érdekeiket is igyekszenek érvényesíteni. A betegszervezetek kiharcolt önállósága – szerény költségvetésük miatt – naponta veszélybe kerül, és ezzel együtt az érdek-képviseleti munka, az érdekérvényesítési folyamat is gyakorta megkérdőjeleződik. Betegszervezetek alakítását az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény tette lehetővé. Korábban magát a szervezést is engedélyhez kötötték, a működést pedig csak egészségügyi intézményben vagy a Vöröskeresztben engedélyezték. Hivatalosan csak a fogyatékkal élők szervezetei léteztek, amelyek azonban nem valódi érdekképviselők, inkább szolgáltatók voltak. A hetvenes években orvosok, egészségnevelők szerveztek klubokat, csoportokat, majd az 1980-as évek közepén, a demokratizálódási folyamat részeként sorra alakultak a betegszervezetek. Mára legtöbbjük autonóm, többnyire betegek által alapított érdekvédelmi közösség. Mindez azért fontos, mert mint azt Mikéné Bodor Mária, a Rákbetegek Országos Szövetségének elnöke hangsúlyozza, az önszerveződés következtében kialakult kohézió erősíti az önsegítő csoportokat, a kölcsönös segítségnyújtást, az érzelmi támogatást, a betegek egymás iránti felelősségét.