A myastheniára jellemző fluktuáló izomgyengeség, fáradékonyság a kórkép legjellegzetesebb, a terápiás döntéseinket alapvetően meghatározó tünete. Ugyanakkor a betegek számára az egyik legkínzóbb és igen gyakori tünettel, a generalizált fáradékonysággal keveset foglalkozunk. Az utóbbi években jelentősen megnőtt a szakirodalomban a myastheniás betegek életminőségére, a betegségteherre irányuló vizsgálatok, közlemények száma, melyekben rendre előtérbe kerül a betegséggel járó fáradékonyság kérdése is.
A parikalcitol biztonságosan csökkentette a tumor mikrokörnyezetében található fibroblasztok aktivációját, így elérhetőbbé tette a daganatot a kemoterápiás hatóanyagok számára.
A GluN2B‑t tartalmazó NMDA‑receptorok célzása ígéretes genetikai terápiás megközelítés lehet, amely alternatívát kínálhat a jelenleg alkalmazott invazív eljárásokra, például a mélyagyi stimulációra.
Organoidokon végzett vizsgálatokban két ismert, más betegségek kezelésében használt szer is hatékonynak bizonyult a fejlődési rendellenesség terápiájában.
A hormonális jelátvitel és a molekuláris szabályozási hálózatok kölcsönhatása alapvető szerepet játszik a posztmenopauzális nők kardiometabolikus egészségének alakulásában.