Az apixaban kezelés a thromboembolia előfordulási gyakoriságának csökkenésével társul pitvarfibrillációban (PF) szenvedő elhízott betegek körében, és jelentősen csökkenti az összmortalitás kockázatát. A korábbi aggodalmak ellenére az apixaban a warfarin hatékony és biztonságos alternatívájának bizonyult PF-ben szenvedő, elhízott betegek körében.

Az enyhe kognitív zavar a demenciák kórelőző állapota, jelentőségét az adja, hogy ebben az állapotban drámaian megnő a demenciába való progresszió esélye. Egyben jó esélyt jelent a betegség kialakulásának megelőzésére. Cikkünkben összefoglaljuk a legfontosabb rizikófaktorokat és tárgyaljuk a megelőzés lehetőségeit.

A címben szereplő kérdés nem új keletű, M. Fisher már a Brit Diabétesztársaság kongresszusán, 1996-ban Dublinban tartott „state of the art” előadásában provokatívan azt javasolta, hogy a cukorbetegséget úgy kellene definiálni, mint „korai szív- és érrendszeri halállal járó állapot, amely krónikus hiperglikémiával jár, és akár vaksággal és veseelégtelenséggel is járhat”. Azóta is sokan idézik, kifejezve, hogy a cukorbetegek jelentős hányada szenved kardiovaszkuláris betegségben, a szív-ér rendszeri betegség a halálozás leggyakoribb oka cukorbetegségben. A 2-es típusú diabétesz jelentős kockázati tényező a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásában. Azonban nem lehet egyenlőségjelet tenni a kardiovaszkuláris betegség és a diabétesz közé. A 2-es típusú diabétesz mint összetett anyagcserezavar sokkal kiterjedtebben érinti a szervezetet, szinte minden szervét, szövetét. Számos kórfolyamatot elindítva, vagy felgyorsítva vezethet szövődményekhez, melyek között a szív-ér rendszert érintőek a gyakoriságuk és magas halálozási kockázatuk miatt bírnak kiemelkedő jelentőséggel. A kardiovaszkuláris betegségek a szív és az erek rendellenességeit foglalják magukban, kialakulásukban fontos szerepük van az anyagcsere-betegségeknek. A svéd diabéteszregiszter adatai alapján az utóbbi évtizedekben csökkent a 2-es típusú cukorbetegek szív-ér rendszeri szövődmények miatti halálozása, azonban még így is jelentősen magasabb az átlagpopuláció halálozási adataihoz viszonyítva. A csökkenésben jelentős szerepe van az újabb antidiabetikumoknak és kezelési elveknek.

A krónikus veseelégtelenséggel élő betegek döntő többsége számos társbetegséggel rendelkezik. A kezeletlen hipertónia és a diabétesz krónikus veseelégtelenséggel szövődve jelentősen lerövidíti a várható élettartamot. A nefrológiai ambulanciára járó betegek gondozása komplex feladat, a társbetegségek kezelése és a további progresszió megelőzése sok esetben elegendő a vesefunkció romlásának lassításához. Számos esetben a holisztikus gondolkodás nagyságrendekkel javíthatja az eGFR-értéket, és csökkentheti a proteinuriát. A krónikus nefropátiával élők vérnyomásának normalizálása a helyes, sokszor kombinációs terápia megválasztásával, elengedhetetlen a kardiovaszkuláris (CV) rizikó csökkentéséhez és a szív- és érrendszeri halálozás megelőzéséhez.

A krónikus veseelégtelenséggel élő betegek döntő többsége számos társbetegséggel rendelkezik. A kezeletlen hipertónia és a diabétesz krónikus veseelégtelenséggel szövődve jelentősen lerövidíti a várható élettartamot.

A címben szereplő kérdés nem új keletű, M. Fisher már a Brit Diabétesztársaság kongresszusán, 1996-ban Dublinban tartott „state of the art” előadásában provokatívan azt javasolta, hogy a cukorbetegséget úgy kellene definiálni, mint „korai szív- és érrendszeri halállal járó állapot, amely krónikus hiperglikémiával jár, és akár vaksággal és veseelégtelenséggel is járhat”.

A CKD-s betegek hipertóniájának kezelése kiemelt jelentőségű, mert a hipertónia az egyik legfontosabb kockázati tényezője – a kardiovaszkuláris betegségek mellett – a vesefunkció további romlásának és a későbbi szövődmények kialakulásának.

A nem alkoholos zsírmáj betegség (NAFLD) prevalenciája gyorsan növekszik. Napjainkban ez a leggyakoribb májbetegség, amely a világ népességének egynegyedét érinti, és rendszeresen együtt jár olyan anyagcserezavarokkal, mint a 2-es típusú cukorbetegség, magas vérnyomás, elhízás és kardiovaszkuláris betegségek.

Szükséges-e a zsírszövet jelenléte az élethez?

Súlyos elhízásban szenvedő betegek testzsírtartalmának normalizálási nehézségei miatt agresszívebb kezeléseket tanulmányoztak ebben az alcsoportban, mint például az elhízás sebészi megoldását, amelyet metabolikus sebészetnek is neveznek.