A GLP‑1 és a kettős GIP/GLP‑1 RA-kra adott terápiás válasz jelentős egyéni variabilitást mutat, ami felveti annak szükségességét, hogy jobban megértsük azokat a biológiai mechanizmusokat, amelyek meghatározzák, ki melyik gyógyszerre reagál kedvezően.

A testtömeg és testmagasság mellett a derékkörfogatot is figyelembe vevő testalkatindex (ABSI) potenciális előrejelzője az artritisznek, különösen az oszteoartritisznek.

Májusban tartják az Európai Elhízás Elleni Napot, amely nemcsak ráirányítja a figyelmet korunk egyik legsúlyosabb népegészségügyi kihívására, hanem cselekvésre is ösztönöz.

Az elhízás mint a civilizációs betegségek egyik legfontosabb rizikófaktora komplex okokkal magyarázható, amelyek közül az egyik alábecsült tényező az obezogén endokrin diszruptorok hatása.

Egy fázis IIa klinikai vizsgálatban a GLP-1 és GLP-2 receptorokra egyaránt ható hatóanyag jól tolerálhatónak bizonyult ugyan, de hatásossága nem bizonyult szignifikánsnak.

A University of Newcastle kutatóiausztrál felnőttek körében vizsgálták az élő mikroorganizmusokat tartalmazó élelmiszerek fogyasztását és annak lehetséges egészségi hatásait.

Az obezitás progresszív, pandémiás méreteket öltő, gyakran többszörös recidívát mutató, potenciálisan gyógyíthatatlan betegség, amelynek számos következménye van. Rontja az életminőséget és a várható élettartamot, napjainkra az egyik legjelentősebb közegészségügyi problémává vált.

Súlyos elhízásban szenvedő betegek testzsírtartalmának normalizálási nehézségei miatt agresszívebb kezeléseket tanulmányoztak ebben az alcsoportban, mint például az elhízás sebészi megoldását, amelyet metabolikus sebészetnek is neveznek.

Valójában az elhízás számos kóros állapothoz és a mortalitás emelkedéséhez kapcsolódik. Közelebbről, a túlsúly és az elhízás jól ismert rizikófaktorok számos gasztrointesztinális (GI) betegségben, mint a funkcionális GI betegségek, a gyulladásos bélbetegségek (IBD), a hasnyálmirigy-gyulladás és a GI rák.

Az elhízással összefüggő magas vérnyomás mögött meghúzódó mechanizmusok összetettek és sokrétűek, és többek között magukban foglalják a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer/szimpatikus idegrendszer túlaktiválását, az adipokinek túlzott stimulációját, az inzulinrezisztenciát, az immunrendszer diszfunkcióját, a vese-, szív-, és zsírsejtek strukturális/funkcionális változásait.