A megelőzés fontos eleme az antibiotikumhasználat indikációjának pontos meghatározása, a széles spektrumú antibiotikumadás lehetőség szerinti kerülése, a panaszt okozó antibiotikum leváltása, illetve a bélflóra összetételét megőrizni hivatott probiotikumok alkalmazása.

Nincs D-vitamin-pótlással történt gyógyszervizsgálat egyik pandémiában sem. Van azonban számos adat arról, hogy a D3-vitaminnak van vírusellenes hatása, illetve, hogy a D-vitamin-hiánynak szerepe van a COVID-19-re is jellemző súlyos szövődmények rizikójában.

A DNS nemcsak genetikai információt hordoz, hanem fegyverként is bevethető különböző patogének ellen: az immunrendszer első védelmi vonalát képező neutrofilek ragadós háló formájában köpik kromatinállományukat a betolakodókra.

A gyulladásos bélbetegségek etiológiájában a táplálkozási, környezeti tényezők mellett genetikai faktorok is szerepet játszanak. Ezért lehet nagy jelentősége két új tudományterület, a nutrigenomika és a nutrigenetika legújabb eredményeinek.

A betegségre hajlamosító genetikai tényezők és a környezet hatása az epigenom módosításán keresztül érvényesülhet, az epigenetika lehet a kapcsolat az oki tényezők, valamint a betegség kialakulása között. Az epigenetika közvetítő működését a gyulladásos bélbetegség példáján mutatjuk be.

A jelenlegi gyógymódok révén egyelőre nem lehet elérni a végső célt: a krónikus gyulladásos (bél)betegségek végleges megszüntetését és az újbóli fellángolások megelőzését. Mi az, ami a jövőben megoldást hozhat?

A gyulladásos bélbetegséget jellemző krónikus gyulladás számos kórélettani mechanizmuson keresztül függ az immunrendszertől. A betegség kialakulásában és fenntartásában szerephez jutó tényezők hosszú sora egyúttal számos terápiás célpontot is jelent.

A gyulladásos bélbetegségek a gazdaszervezet és a bélbaktériumok közötti abnormális interakció következményeképp alakulnak ki. 

A mikróbák elleni védekezés részeként az emberi szervezet antibiotikumok egy csoportját termeli, az ún. defenzineket.