A bőr, köröm és nyálkahártya gombás fertőzései világszerte gyakori problémát jelentenek. Kialakulásukban nagy szerepe van a hajlamosító tényezőknek, mint például a fokozott izzadás, a zárt öltözködés vagy a társuló betegségek. A leggyakoribb formák közé tartozik a körömgomba, a felületes bőrgomba, valamint egyes Candida-fertőzések. A kezelést meghatározza a fertőzés kiterjedtsége, a lokalizáció, a beteg kora, általános állapota és társbetegségei is. Enyhe esetekben helyi készítmények, súlyosabb vagy kiterjedt fertőzések esetén szisztémás antifungális szerek alkalmazása javasolt. A sikeres terápia kulcsa a megfelelő szer megválasztása, a kezelési idő betartása, a társbetegségek kezelése, valamint az életmódbeli tényezők optimalizálása. A célzott és időben elkezdett kezeléssel, valamint az életmódbeli ajánlások betartásával a legtöbb esetben teljes és tartós gyógyulás érhető el.
Jelen cikkben az életből merített esettanulmányokkal próbálom szemléltetni azon differenciál diagnosztikailag nehéz, illetve terápia rezisztens eseteket, ahol a háziorvos által adott terápiák nem működtek és végül a diagnózist bőrgyógyász állította fel, illetve indította el az adekvát terápiát.
A gombák több embert ölnek meg, mint a malária, az általuk okozott fertőzések mechanizmusát mégis nagyon kevesen kutatják. A rejtélyes módon patogénné váló gombák egyre nagyobb fenyegetést jelentenek a többi eukarióta számára.
Egy felnőtt általában évente 2–6, egy gyermek 3–10 alkalommal esik át megfázáson, amelynek leggyakoribb kórokozói az adeno-, rhino- és parainfluenza-vírusok.