Az ultrahangot évtizedeken át elsősorban diagnosztikai eszközként tartották számon: a kórházi vizsgálatok során szervek és szövetek képe jelent meg a monitoron, vagy éppen egy magzat első felvétele. Pedig több lehetséges felhasználási területe is lehet a hematológiától az onkológián át a neurológiai kezelésekig.

Nemcsak az idős, krónikus betegséggel élők számára jelent egészségügyi kockázatot egy hosszabb repülőút, hanem a fiataloknak is.

Valójában az elhízás számos kóros állapothoz és a mortalitás emelkedéséhez kapcsolódik. Közelebbről, a túlsúly és az elhízás jól ismert rizikófaktorok számos gasztrointesztinális (GI) betegségben, mint a funkcionális GI betegségek, a gyulladásos bélbetegségek (IBD), a hasnyálmirigy-gyulladás és a GI rák.

A transzkraniális fotobiomoduláció (PBM) új és nagyon ígéretes megközelítés a demencia és különösen annak leggyakoribb típusa, az Alzheimer-kór kezelésére.

A 65 és főleg a 80−85 év feletti korosztály jelentős részét a több társbetegség jelenléte, a valamilyen mértékű kognitív hanyatlás, a jelentős számú gyógyszer szedése, a túlgyógyszerelés és ezzel jórészt összefüggésben a frailty szindróma kialakulásának veszélye jellemzi.

A szervátültetés reményt adhat azoknak a koronavírusos betegeknek, akiknek a lélegeztetőgép súlyosan károsította a légcsövét.

A pandémia idején végrehajtott egészségügyi átalakításoknak egyértelműen nyertesei a magánellátók, derül ki a Portfolio interjújából.

Az irodai dolgozóknál a sok üléssel járó munkavégzés, a monitor órákon keresztüli nézése, a légkondicionálás tipikus panaszok kialakulásának kedvez. S mindezt csak tetézheti a munkahelyi konfliktusokkal összefüggő stressz, amely többé-kevésbé, de minden munkahelyen jelen van.

A magánegészségügyi piac vadkapitalista állapota szabályozásért kiált – többek között ez is elhangzott a Nézőpont Intézet Gyógyuló egészségügy címet viselő konferenciáján.

A véralvadás az érbetegségek kialakulásában alapvető és egyben végzetes szerepet játszik. A kóros véralvadás jelentőségét az orvostudományi kutatások viszonylag hamar felismerték. A pitvarfibilláció, a stroke és a véralvadás kapcsolatára, ezek klinikai jelentőségére, azonban csak 90-es évek közepe táján derült fény. Ekkor tisztázódott, hogy a pitvafibrilláló betegek biztonságos stroke prevenciója ASA-val nem lehetséges, antikoagulálni (VKA) kell őket. A VKA kezelés korlátait évtizedek óta ismertük, de az ún. NOAC terápiára, az alternatívát jelentő véralvadásgátló - nem K-vitamin antagonista- kezelés bevezetésére 2009-ig várni kellett. A RE LY vizsgálat eredményei paradigmaváltáshoz vezettek, az új pitvarfibrillációs ESC guideline (2016) már teljes egészében ezt tükrözi.