Popper Péter a hvg.hu-nak adott interjúban úgy véli, hogy a történelme során újabb és újabb megszállókkal küszködő Magyarországot sokkal mélyebben érinti majd a gazdasági válság, mint a stabil nemzeti identitású országokat. A pszichológus szerint Mózesnek igaza volt: rabszolga nemzedékkel nem lehet hazát foglalni, nekik előbb ki kell halni.

Előretekintő, és a nemzetközi irodalmat visszhangzó írásokat olvashattunk a Medical Tribune egyik legutóbbi számában (VI. évf. 11. szám, 2008. június 5.), amely a betegbiztonság kérdéskörét járta körül. A nyugati medicina tart, ahol tart, aki dolgozott benne, tudja, milyen adminisztratív és egyéb intézkedéshalmaz véd bárkit, ha belép a rendszerbe (akár orvosként, akár betegként). A nyugat- európai és az USA-beli helyzet e tekintetben 30-40 évvel előzi meg a hazait, ezen semmi csodálkozniés tagadnivaló nincs. A 30-40 év alatt a most mintaként emlegetett és a betegbiztonság érdekében fellépő országok intézményrendszerük adminisztratív és szakmai fejlesztésével, átalakításával értelmet adtak a „nem szabad büntetni” felszólításnak. Az előbbit csak az egészségügyi munkakultúra egy bizonyos szintjén lehet használni: ott, ahol hagyományai vannak a „bizalmon alapuló kultúrának”, a kockázatkezelésnek és az önmagukat kontrollálni képes szervezeti működésű csoportoknak. Ebben a kultúrában a „nem szabad büntetni” nem azt jelenti, hogy mindenki azt tesz, amit akar, és ha baj származik belőle, letagadja az okot és a körülményeket.   Magyarországon változatlanul fennmaradt a hierarchikus szervezeti kultúra. Ahogy Sinkó Eszter írja: „Nem tagadható, hogy a hazai egészségügy feudális jellege a több mint tíz évvel ezelőtti változások ellenére megmaradt, de ez elsősorban a benne, illetve körülötte dolgozók magatartásának, attitűdjének köszönhető. A mai napig szembe kell néznünk a közhivatalok packázásával, lassú reakcióidejével, mint ahogyan orvosok gyakran nem korrekt betegkezelési metódusával, korszerűtlen szervezési megoldások sorával, a köz érdekeit sértő döntésekkel, beruházásokkal élünk kényszerűen együtt.” Ebben a rendszerben az orvos perelhető, holott a háttérben sokszor olyan ellátási hiba búvik meg, amely a rendszerből következik. Számos negatív jelenséggel találkozunk; ilyen például a bűnbakkeresés vagy a munkatársak közötti szövetségek (ez utóbbi azért káros, mert segít megbocsátani a csoport tagjai által elkövetett hibákat, mulasztásokat stb.).   Ami az egészségügyi szolgáltatás szempontjából érintett „másik felet”, az ellátást igénybe vevőt (legtöbbször beteget) illeti, megállapítható, hogy mind egészségtudatosságuk, mind jogismeretük és jogkövetésük igencsak sok kívánnivalót hagy maga után.   A betegbiztonság alakulására az igazságszolgáltatási rendszer alapvető befolyással bír, s ez – több más körülménnyel együtt, amelyeket itt most nem tárgyalunk – a hibák feltárása helyett az eltitkolásra ösztönöz. Ugyanakkor „nincs kitalálva”, hogyan lehet méltányos módon kárpótolni azokat, akik az egészségügyi ellátás igénybevétele során valóban kárt szenvednek.   Az ellátásból következő hibák minimalizálásának feltételrendszerét (szakmai folyamatok szabályozottsága, személyi, eszközös és szervezési feltételek biztosítása, dokumentáltság biztosítása, betegelégedettség figyelése, belső jogi támogatás, képzések, minőségközpontú irányítás stb.) kizárólag a menedzsment biztosíthatja – egy, a jelenlegihez képest más szervezeti kultúrában. Addig nem tehetünk mást, mint hogy megkeressük a hibát és a betegek érdekében már akkor kijavítjuk, amikor annak megismétlődése még nem jár fatális következményekkel.

Folytatás az 1. oldalról   Politikai vihart kavart az Alkotmánybíróság (AB) június 5-én kihirdetett döntése, amellyel a testület megsemmisítette az Országos Választási Bizottság (OVB) azon határozatát, amelyben megtagadta a vizitdíjra, a kórházi napidíjra, valamint a képzési hozzájárulásra vonatkozó népszavazási kezdeményezések aláírásgyűjtő ívének hitelesítését. A testület szerint mind a három kérdés népszavazásra bocsátható, és az alkotmánybírák új eljárásra utasították az OVB-t. Bihari Mihály elnök és Paczolay Péter, az AB elnökhelyettese sajtótájékoztatójukon kifejtették: az új eljárásra utasító határozat nemcsak a megismételt eljárást rendeli el, hanem azt is, hogy az OVB-nek az AB indoklásának keretei között kell döntését meghoznia.   A Fidesz a demokraták és a demokrácia győzelmeként értékelte a döntést. Varga Mihály, a párt alelnöke, az aláírásgyűjtő ívek hitelesítésére szólította fel a bizottságot és kijelentette, ha az OVB ismét semmibe akarja venni az AB határozatát, és nem hitelesíti az aláírásgyűjtő íveket, akkor ezzel az emberek biztonságérzetét és a jogállamiságot veszélyezteti. Szerinte a népszavazás történelmi lehetőség, amely gátat vethet annak a „reformnak nevezett ámokfutásnak”, ami az utóbbi időben zajlik.   Ám egyáltalán nem biztos, hogy az Országos Választási Bizottság átengedi a Fidesz népszavazási kérdéseit, még ha az Alkotmánybíróság határozatából sokan ezt a következtetést is vonták le – mondta el a döntést követően a Napkeltében Halmai Gábor, az OVB elnökhelyettese. Szerinte a testület nem végrehajtója az AB döntéseinek. Önálló jogalkalmazó szervről van szó, amely juthat az AB-vel ellentétes következtetésre is, bár kétségtelen, hogy a végső döntést a bírák hozzák meg.   Az igazi veszély szerinte az, hogy az AB eltért attól a gyakorlattól, amelyet 1993 óta követett: hogy a népszavazás csak kiegészítő eszköze a parlamenti demokráciának, vagyis, nem lehet olyan népszavazásokat kiírni, amelyek az alkotmányt vagy a költségvetést módosítanák. De nemcsak Halmai Gábor, hanem Tölgyessy Péter alkotmányjogász is veszélyesnek tartja az Alkotmánybíróság döntését. Az egykori politikus a Hírszerző internetes portálnak úgy fogalmazott: „Ilyen érvelés alapján az állami újraelosztás bármiféle reformját meg lehet majd vétózni népszavazás kezdeményezésével”. Szerinte „az államháztartással való közvetett összefüggés, az a tény, hogy a döntés pénzbe is kerül majd a költségvetésnek, önmagában még kétségkívül nem lehet kizáró ok. Ám a mindenkori költségvetés tartalmától függetlenül, közvetlenül valamely állami juttatás, szolgáltatás létezéséről, annak ingyenességéről vagy díjáról az alkotmányozó szándéka szerint aligha lehet népszavazást tartani. Ha lehetséges lesz a vizitvagy tandíjról voksolni, akkor nemsokára a gázártámogatásról vagy az autópálya-matricáról is lehet majd referendum az Alkotmánybíróság logikája alapján” – mondta Tölgyessy, aki Halmaival szemben úgy véli, az AB döntése immáron kötelezi az Országos Választási Bizottságot. Lövétei István alkotmányjogász szerint azonban az OVB-nek – ha egészen új indokkal áll elő – van lehetősége arra, hogy ismételten elutasítsa a Fidesz és a KDNP népszavazási kezdeményezéseit.   Lapzártánk idején Sólyom László köztársasági elnök ellenjegyezte a költségvetés módosításáról szóló törvényt, amely a vizitdíjat és a kórházi napidíjat a szolgáltatók költségvetésének részévé teszi. Döntése azonban nem érinti azt a kérdést, hogy lehet-e a vizitdíjról népszavazást tartani – nyilatkozta. Az OVB várhatóan csak lapunk megjelenésének idején dönt a kérdésről.  Nincs vége   Ez az alkotmánybírósági döntés azonban nem az utolsó, amelyben neves bírák szava befolyásolja az egészségügyben történteket. A köztársasági elnök által aláírt reformtörvények, az egészségügyi ellátórendszert átalakító jogszabályok utólagos normakontrollját kérte ugyanis a Csoóri Sándor által létrehozott Márciusi Charta az Alkotmánybíróságtól. Mint azt a május elején életre hívott, civil értelmiségiekből álló mozgalom sajtótájékoztatóján bejelentették, a volumenkorlátozás és a szakmai kollégiumokat, orvosi kamarát hátrányosan érintő döntések miatt fordulnak a testülethez. A testületnek azonban mindezek előtt a kötelező kamarai tagság megszüntetésével kapcsolatos beadványokra kell „reagálnia”, és információink szerint már napirendre is tűzték az ezzel kapcsolatos indítványok megtárgyalását.   Az AB előtt legalább négy beadvány fekszik: a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége, a Magyar Gyógyszerész Kamara, a Magyar Orvosi Kamara, illetve a Magyar Demokrata Fórum egyöntetűen a jogszabályalkotás során fennálló egyeztetési kötelezettség elmulasztására, illetve a jogalkotási eljárás hibája miatti közjogi érvénytelenségre hivatkozik. Miközben mindhárom egészségügyben működő kamara egyértelműen politikai döntésnek tartja a kötelező tagság eltörlését, amelyet kimondatlanul is létük annulálási szándékaként tartanak számon, az Egészségügyben Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnöke – korábban – a kamarai tagság felszámolása érdekében fordult az Alkotmánybírósághoz. Cser Ágnes kifogásolta, hogy a csaknem ötszázezer közalkalmazott és kétszázezer köztisztviselő közül – a 2008. január elsejétől hatályos törvény életbelépése előtt – csak az egészségügyi szakdolgozók számára írták elő a kötelező kamarai tagságot.  De mi van most?   Tavaly május végén robbant ki a vita, amikor kiszivárgott a hír, hogy kormányzati körök szerint semmi sem indokolja a kötelező tagság megmaradását. Az Igazságügyi Minisztérium szakértője akkor úgy foglalt állást, hogy a kamarák akadályozzák a reformfolyamatokat és a meglévő állapotok konzerválásában érdekeltek. A kabinet szándékát a versenyhivatal is támogatta, hiszen évek óta szorgalmazták már bizonyos versenykorlátozó kamarai jogosítványok megvonását. Az érintett szakmai szervezetek azonban élesen tiltakoztak, s néhányan egyenesen diktatórikus eljárásnak minősítették ezt a lépést. Dr. Szabó Sándor, a Magyar Gyógyszerész Kamara tiszteletbeli elnöke, az Országos Etikai Tanács (OET) elnöke munkatársunkkal közölte: negatív diszkriminációnak, így alkotmányellenesnek tartják a kötelező kamarai tagság megszüntetését, amelyből az új, általuk kifogásolt etikai szabályozás is következik (lásd Medical Tribune, 2007. június 7.). A testület felállításának elvét nem fogadják el, de önkéntes jogkövetők, és a törvény szerint a kamaráknak tagokat kell delegálniuk az új etikai testületbe.   Az Országos Etikai Tanács elnöke bízik abban, hogy a taláros testület a kamarák számára kedvező döntést hoz hamarosan, így elkerülhetik azt is, hogy kétfajta etikai előírás legyen az egészségügyben. Hasonló álláspontot képvisel az új szabályok szerint június 2-án megalakult Magyar Orvosi Kamara (MOK) is, amely érdeklődéssel várja az Alkotmánybíróság döntését. – Minden lehetőség megvan arra, hogy az orvosi kamara ezentúl a tőle megszokott módon, sőt még hangosabban ott legyen minden kilométerkőnél – mondta az immár 35 ezer önkéntes taggal bíró szervezet nagy többséggel újraválasztott elnöke, dr. Éger István, aki az elmúlt időszakban többször próbált személyes megbeszélést kieszközölni Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknél. Erre azért volna szükség – indokolt –, mert a kormányfőt „megvezetik”. Legutóbb azonban azt a választ kapta, hogy a kormányfő elfoglaltsága miatt tárgyaljon Gál J. Zoltán államtitkárral, amit Éger István visszautasított.   A kamarai elnök szerint a közgyűlés történelmi pillanatban történelmi tettet hajtott végre. Egyetlen ülés alatt új alapszabályt alkotott, komplett tisztújítást hajtott végre és nyilatkozatot fogadott el, amelynek értelmében „pénzügyi nyomortól és hazugságoktól terhes ma az egészségügyi irányítás és ez az irányítási válság ellátási krízishez vezetett”. (Az új kamarai tisztségviselők névsorát lásd a 2. oldalon!)         Majd a szakszervezet ...   Az éles hangú, Kivéreztetett egészségügy címmel napvilágot látott nyilatkozat szerint a válság következtében „a betegellátók is egyre mélyebb morális válságba jutnak. A hazug várólistákat a pénzügyi szűkítés eredményezi, a kórházak fölös kapacitásának üzleti alapú értékesítése máris a betegtársadalom kettészakadásához vezetett. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár büszkén hangoztatott »megtakarítása« valójában költségvetési pénzek visszatartásán alapul, melynek következménye emberéletekben és ellátatlan betegeken mérhető. Példátlan, hogy a szaktárca vezetése folyamatosan a szakma ellen fordulva hamis vádakkal, bűnbakkereséssel, a közbizalom súlyos megingatásával hárítja felelősségét, ellenségként kezelve az irányítása alá tartozókat”. A több mint négyszáz küldött nyilatkozatában ezért azt követelte, hogy „haladéktalanul állítsák helyre a betegellátás biztonságát, vessenek véget az ágazatból való pénzkivonásnak, az egészségügyben dolgozók elüldözésének”. Mint kijelentették: „Nem hallgathatunk és nem is hallgatunk! Nem vállaljuk a felelősséget a betegeket érő káros következményekért!”   Az elfogadott dokumentum súlyos megfogalmazásait várhatóan továbbiak követik majd. Mert bár eddig az idő a kamara újjászervezésével telt, a küldöttgyűlésen megkezdték az általuk alapított, s jelenleg már 15 ezer tagot számláló Magyar Orvosok Szövetsége (MOSZ) szervezését. A MOSZ – lévén szakszervezetként jegyezték be – szakszervezeti jogosítványokkal rendelkezik, és Éger István reményei szerint az év második felében a legerősebb egészségügyi szakszervezetek között tartják majd számon. Arra a kérdésünkre, mindez értelmezhető-e úgy, hogy a kamara – a törvények figyelembe vétele mellett – ezentúl közelebb kerülhet egy esetleges sztrájk nyújtotta lehetőségekhez, Éger István azt mondta: a tagság kezdi felismerni saját igényeit és érdekeit. Ő maga az érdekérvényesítő eszközöket továbbra is számon tartja, annak ellenére, hogy tudja, számára a sztrájk tilos. Ám, mint mondta, mindenkit támogatni fog, aki ezt az utat választja, s ezt a lehetőséget adott esetben majd megvizsgálja szakszervezetük is.   Ennek egyik első példája, hogy a MOK régi-új elnöke támogatásáról biztosította a Semmelweis Egyetemen június 5-én megalakított sztrájkbizottságot, amelynek létét nemcsak tudomásul vette az egyetem vezetősége, hanem – közleményük szerint – meg is érti közalkalmazottait. Lapzártánk idején egyébként sztrájkbizottságot állítottak fel a pécsi egyetemen is – először fordulhat elő, hogy a dolgozók nem munkaadóik ellen lépnek föl, hanem közösen jelzik elégedetlenségüket az ágazati vezetés és a kormány felé.