A világ legnagyobb oszcillometriás adatbázisa Megszületett az a széles körben alkalmazható, egyszerű eszköz, amellyel az érelmeszesedés még befolyásolható, korai szakaszában kimutatható. Az arteriográfot feltalálója, dr. Illyés Miklós mutatta be lapunknak. Új magyar találmány az arteriográf – olvashattunk róla a napilapokban, láthattuk a híradókban. Hol kezdődött az a folyamat, amely a médiában „orvostudományi mérföldkőként” említett műszer megszületéséhez vezetett? – Sok éve sejtettem, hogy amikor a felkaron – vagyis a brachialis artérián – mérjük a vérnyomást, a keletkező hullámok jóval több információt hordoznak, mint amennyit a napi rutinban felhasználunk. Ott megelégszünk a maximális amplitúdó leolvasásával. Hogy milyen információhoz juthatunk még, azt eleinte nem tudtam, és a szakirodalomban sem találtam rá utalást. Nagy kihívást jelentett az, hogy óriási közegészségügyi hasznot hozna, ha lenne olyan eszköz, amellyel egy egyszerű vérnyomásméréshez hasonló „terhelés” mellett, korlátlan ismételhetőséggel kaphatnánk képet az erek állapotáról, vagyis a beteg „artériás életkoráról”. A mára megszületett műszer pontosan ilyen. – Végleges formáját előre nem láttam, csak annyit tudtam, mint bárki más: ha a felkarra mandzsettát helyezünk, felpumpáljuk, majd lassan leengedjük, ott hullámok képződnek. Ezeket akartam vallatni. Hogy mi sül ki belőle, arról fogalmam sem volt. Akár kudarccal is végződhetett volna a próbálkozás, hiszen ütésről ütésre más nyomástartományokban képződnek a szignálok, így elemezhetőségük esélye eleinte nullának tűnt. Az Oktatási Minisztérium Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Irodája nem így látta. – Alapkutatással pályáztunk, tehát az odaítélt támogatás ellenére is fennállt a kudarc lehetősége. Talán a pályázatban vázolt potenciális előnyök alapján részesültünk kedvező elbírálásban. Nem titkolom, nagyon büszkék voltunk az eredményhirdetéskor. Konzorciumunk – amelynek tagja a Semmelweis Egyetem I. Belklinikája és Humánélettani Intézete, a Szent Imre Kórház I. Belosztálya és az MTA Műszaki és Anyagtudományi Kutató Intézete, valamint az általam vezetett TensioMed Kft. – így jelentős anyagi háttérhez jutott a kutatáshoz.