A primer dysmenorrhoea gyakori, sok esetben nem diagnosztizált, de kezelhető kórállapot.

A gyors és dinamikus változások idején diagnosztikai buktatókat rejt a „normális” és „kóros” elkülönítése.

Kimutatták, hogy a légszennyezés összefüggésbe hozható a petefészek aktivitásának csökkenésével, írja a Guardien nyomán a FemCafé.

A női infertilitás vezető okának számító policisztás ováriumszindróma világszerte minden ötödik nőt érinti; a Nature Medicine-ben megjelent új eredmény a számos komorbiditással együtt járó kórkép terápiáját is előrevetíti.

A szérum AMH-értékei kizárólag a petefészkek öregedésének előrejelzésére és a PCOS predikciójára használhatók a klinikai gyakorlatban. Az AMH önmagában nem elégséges az anovulációs infertilitás egyes típusainak pontos elkülönítésére.

A női infertilitás prevalenciája az életkor előrehaladásával rohamosan nő, 35−39 éves életkorban minden harmadik nőt érint, ugyanakkor sokan halasztják későbbre az első gyermekvállalást, nemritkán a 35 éves életkor utánra.

Az autoimmun pajzsmirigybetegség a reproduktív korú nők gyakori endokrin megbetegedése,  prevalenciája 5% és 15% között változik, azonban akár éveken át is rejtve maradhat.

A primer, praeantralis és kis antralis folliculusok granulosa-sejtjei által termelt anti-Müller-hormont (AMH) a petefészekrezerv markereként tartják számon.

Gyakran éppen a legkritikusabb fejlődési fázisban olyan egészségi problémák maradhatnak felismerés nélkül a serdülőkori anovuláció hátterében, melyek hosszú távú következményekkel bírnak.

Az első előzetes vizsgálatok felvetették, hogy az anti-Müller-hormon a petefészkek öregedésének markereként használható