Az autizmus spektrum zavar olyan idegfejlődési állapot, amelyben a társas interakciók, a kommunikáció és az érzékszervi ingerek feldolgozása eltér a megszokottól. Egy friss kutatás szerint az egyik altípus csökkent agyi kommunikációval (hipokonnektivitás), míg a másik fokozott hálózati kapcsolódással (hiperkonnektivitás) jár.
Organoidokon végzett vizsgálatokban két ismert, más betegségek kezelésében használt szer is hatékonynak bizonyult a fejlődési rendellenesség terápiájában.
Egy eddig ismeretlen, recesszív öröklődésmenetű idegfejlődési rendellenességet írtak le, amely jelenlegi ismereteink szerint a leggyakoribb ilyen típusú kórkép lehet.
Az elhízás mint a civilizációs betegségek egyik legfontosabb rizikófaktora komplex okokkal magyarázható, amelyek közül az egyik alábecsült tényező az obezogén endokrin diszruptorok hatása.
Nemcsak az autizmus, hanem a csoportok tagjai közötti dinamika megismerésében is új eredmények születhetnek az új, mesterséges intelligenciát alkalmazó módszer alkalmazásával.
A Gélisse és munkatársai által készített történeti áttekintés azt mutatja be, hogyan vált a Lennox–Gastaut-szindróma (LGS) egy kezdetben főként EEG-alapon azonosított jelenségből napjainkra jól körülírható, elektro-klinikai epilepszia-szindrómává. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a súlyos, elesésekkel és fejlődési/kognitív romlással társuló gyermekkori epilepszia fogalma már a 18–19. századi klinikai leírásokban megjelent (pl. gyakori „drop attack”-szerű események), azonban az LGS valódi karakterizálását az EEG korszaka tette lehetővé.