A Gélisse és munkatársai által készített történeti áttekintés azt mutatja be, hogyan vált a Lennox–Gastaut-szindróma (LGS) egy kezdetben főként EEG-alapon azonosított jelenségből napjainkra jól körülírható, elektro-klinikai epilepszia-szindrómává. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a súlyos, elesésekkel és fejlődési/kognitív romlással társuló gyermekkori epilepszia fogalma már a 18–19. századi klinikai leírásokban megjelent (pl. gyakori „drop attack”-szerű események), azonban az LGS valódi karakterizálását az EEG korszaka tette lehetővé.
Kínai kutatók eredményei szerint az interferon-gamma emelkedett szintje szoros kapcsolatban áll a szisztémás gyulladással és az agyi mikroglia gyulladásos génexpressziós mintázataival, valamint hozzájárulhat a káros mikroglia‑fenotípusok terjedéséhez.
Az SE-n és az SZTE-n folyó fejlesztések kiemelkedő jelentőségűek azokban az esetekben, amikor a betegek nem reagálnak a hagyományos gyógyszeres kezelésekre.
A Nature Genetics folyóiratban december 29-én jelent meg a University of Tel-Aviv kutatóinak cikke, amelyben egy nagyszabású nemzetközi vizsgálat keretében sikerült egy olyan mechanizmust feltárni, amelynek révén az emlődaganatok áttéteket képeznek az agyban.
Egyetlen éjszaka alvásfiziológiai adatai alapján több mint százféle betegség későbbi kialakulásának kockázatát képes előre jelezni a SleepFM nevű modell.
A Ca2+ BioLuminescence Activity Monitor (CaBLAM) nevű eszköz képes egyetlen neuron aktivitását, sőt annak sejtrészleteit is folyamatosan rögzíteni, akár öt órán keresztül, ami új lehetőségeket nyit a komplex viselkedés és a tanulási folyamatok vizsgálatában.