A korai stádiumú emlőrák kezelésében az utóbbi három évtizedben általánosan elfogadottá vált az emlőmegtartó műtét, amelyet a standard kezelés részeként a teljes emlő öt hétig tartó sugárkezelésével egészítünk ki. A helyi daganatkiújulás fokozott kockázata esetén (például 50 évnél fiatalabb betegeknél) ezt a tumorágy további 1-2 hétig tartó besugárzásával kell kiegészíteni.   Az 1990-es évek közepétől két irányban indultak meg azok a klinikai vizsgálatok, amelyek az emlőrák sugárkezelésének új lehetőségeit kutatták. Az egyik irány azt célozta, hogy vajon a teljes emlő besugárzását fenntartva lerövidíthető- e az összes kezelési idő, ami természetesen kényelmesebb a betegeknek, illetve csökkenti a sugárterápiás centrumok túlterheltségét és lerövidíti a betegek várakozási idejét. Ennek egyik úttörője Yarnold professzor, akinek vezetésével az Egyesült Királyságban a a fenti cikkben említett két, véletlen besorolásos vizsgálatot végezték 1998 és 2002 között. A jelenleg közölt ötéves eredmények alapján mindkét vizsgálatban hasonló volt a betegek helyi daganatmentességének és túlélésének aránya, mint azoké, akik a hagyományos sugárkezelést kapták, illetve egyik hipofrakcionált kezelés sem növelte a sugárkezelés mellékhatásainak kockázatát.   A két vizsgálat eredményei biztatóak, de a cikkekhez kapcsolódó szerkesztőségi közlemény (Lancet 2008;371:1050–1052) is felhívja a figyelmet arra, hogy a gyorsított, hipofrakcionált sugárterápiás sémák túlélési eredményeinek és az esetlegesen fokozott késői mellékhatásainak végleges megítéléséhez meg kell várnunk a tízéves eredményeket.   Fontos megjegyezni, hogy a sugárkezelés összdózisának kb. 20 százalékos csökkentése nem jelenti azt, hogy annak biológiai hatása is kisebb lenne. Az egy frakcióban adott nagyobb dózisok (hipofrakcionálás) biológiai hatása ugyanis nagyobb, mint a standard frakcionálás esetén. Mai ismereteink szerint pedig a daganatok sejtjeihez képest az egészséges szövetek érzékenyebbek az egyszeri, nagyobb frakcióban adott dózisokra.   Az emlőrák sugárkezelésének másik kutatási iránya a gyorsított, részleges (akcelerált-parciális) emlőbesugárzás hatékonyságát vizsgálja. Ennek lényege, hogy a teljes maradék emlőállomány 5–7 hétig tartó sugárkezelése helyett csak a daganat helyi kiújulása szempontjából legnagyobb kockázatnak kitett tumorágyat (az eltávolított daganat helyét) sugarazzuk be. A kisebb térfogatú besugárzás ugyanakkor lehetőséget ad a nagyobb dózisok leadására, amivel az összes kezelési idő jelentősen (akár 4-5 napra is) lerövidíthető.   Az Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztályán 1996 óta végzünk részleges emlőbesugárzást. Az emlőtűzdeléses módszerrel (lásd a keretben) végzett vizsgálataink 5–7 éves eredményei szerint a részleges emlőbesugárzás – megfelelően válogatott betegeknél – hasonlóan eredményes, mint a teljes emlő hagyományos besugárzása (Int J Radiat Oncol Biol Phys 2007;69: 694–702). Emellett az ezzel a módszerrel kezelt betegeknél kevesebb bőrmellékhatást és lényegesen jobb kozmetikai eredményt sikerült elérnünk. 2006 óta – 2. fázisú vizsgálat keretében – az Országos Onkológiai Intézetben lehetőség van a gyorsított, részleges emlőbesugárzás külső (háromdimenziós, konformális) módszerrel történő elvégzésére is.   A korai emlőrák sugárkezelésében mind a gyorsított teljes emlőbesugárzás, mind a gyorsított részleges emlőbesugárzás eredményei rendkívül biztatóak. Amenynyiben a 10 éves eredmények is megerősítik az eddigi pozitív tapasztalatokat, az valóban paradigmaváltást jelenthet majd az emlőrák sugárkezelésében. Azonos túlélési eredmények mellett javulhat az emlőrákos betegek életminősége. Az egészségügy mai helyzetében pedig (sajnos) nem elhanyagolható szempont az ilyen kezelések jobb költséghatékonysága sem.

Mentesülhetnek a terápiás mellékhatások okozta kellemetlenségek legalább egy részétől és jobb életminőséggel vészelhetik át a sugárkezelés időszakát az emlőrákos betegek, ha a START vizsgálat most közzétett eredményeit – gyorsított sugárkezeléssel is elérhetők a mostanihoz hasonló helyi daganatmentességi arányok – hosszú távon is igazolják. Egy most lezárult kutatás tapasztalatai azt jelzik, hogy talán már kisebb sugárdózissal is célt érhetünk a rosszindulatú daganatos betegségek elleni küzdelemben. A The Lancet Oncology (2008;9: 331–341), illetve a The Lancet (2008;371:1098–1107) áprilisi számaiban tették közzé a START (UK Standardisation of Breast Radiotherapy) vizsgálatok eredményeit; a vizsgálatokban 4500 emlőrákos nőbeteg bevonásával arra keresték a választ, hogy feltétlenül szükséges-e a manapság standard kezelésnek tekintett sugármennyiségnek kitenni a beteget.   Emlőmegtartó műtétek után az eddig nemzetközileg elfogadott és követett gyakorlat szerint a szisztémás kezeléseket (hormonális és/vagy kemoterápiát) besugárzással is kiegészítik – ez hetente öt kezelést jelent, minimum öt héten át. Ennek során a beteg 50 Gray sugármennyiséget kap huszonöt részletben, vagyis ugyanennyi alkalommal meg kell jelennie a kórházban, ami esetenként legalább egyórás elfoglaltságot jelent számára.   Az Egyesült Királyságban tizenhét, illetve huszonhárom onkológiai központ vett részt a Standardisation of Breast Radiotherapy Trial két vizsgálati szakaszában (START A és B). Az elsőben (START A) a hagyományos sugárkezelést (heti 5-ször 2 Gray, 25 alkalommal, 5 hét alatt) két, ún. hipofrakcionált besugárzási módszerrel (heti 3-szor 3 Gray, illetve 3-szor 3,2 Gray, 13 alkalommal, 5 hét alatt) hasonlították össze. A stratégia a teljes sugárdózis 20 százalékos, a kezelések számának pedig csaknem 50 százalékos csökkentését jelentette. A másik vizsgálatban (START B) ugyancsak a hagyományos, öthetes sugárkezelést hasonlították öszsze egy gyorsított (akcelerált), hipofrakcionált kezelési sémával (heti 5-ször 2,67 Gray, 15 alkalommal, 3 hét alatt). Ez 40 százalékkal csökkentette a teljes kezelési időt.   A követés adatai szerint a standard és a rövidített kezelésben részesült betegek helyi daganatmentessége és túlélése nagyjából megegyezett, más szóval az összdózis csökkentése nem befolyásolta hátrányosan a betegek életkilátásait. A gyorsított (intenzívebb) sugárkezelés ellenére a sugárkezelés okozta mellékhatásoknak (például az emlőállomány fibrózisának) az aránya nem emelkedett.   John Yarnold professzor, a nagyhírű angliai Royal Marsden Hospital onkológusa úgy látja, hogy az eredmények további megerősítése és nemzetközi elfogadtatása esetén a betegek jobb életminőség mellett, kevesebb kellemetlen mellékhatás árán vészelhetik át a sugárkezelés időszakát, miközben nem kell attól tartaniuk, hogy később rövidebb túléléssel kell majd fizetniük a kényelmesebb terápiás körülményekért.   A szakember emellett azt tartja a legfontosabbnak, hogy a kezelési alkalmak és a teljes sugármennyiség ilyen mértékű csökkentésével valószínűleg korántsem aknáztuk ki lehetőségeinket, vagyis nem elképzelhetetlen, hogy a későbbiekben akár már heti egy kezeléssel is a mostanihoz hasonló eredményeket érhetünk el. A professzor ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy az eddig öszszegyűlt bizonyítékok még nem jogosítanak fel bennünket alaptalan derűlátásra és eddigi gyakorlatunk teljes felülbírálására. Ha viszont a későbbi, hosszú távú vizsgálatok is ígéretes eredményekkel zárulnak, az forradalmi előrelépést hozhat az emlőrák kezelésében, és kiindulópontként szolgálhat más daganattípusok sugárkezelésének tökéletesítéséhez is.