A törvényalkotó elégedett az off label szabályozással, bár pénzügyi okokból gátat vetne parttalan alkalmazásának.A jogászok viszont végre eldöntötték ki viseli az indikáción túli gyógyszeralkalmazás felelősségét. Az alkalmazó orvos csak abban az esetben jön szóba, ha engedély nélkül él az off label kezeléssel. Mivel az indikáción túli gyógyszeralkalmazáshoz elengedhetetlen a beteg beleegyezésse, így övé a felelősség is.

Egy éve lépett hatályba a 39/2008. EüM-rendelet, amelynek alapján a forgalomba  hozatali engedélyben jóváhagyott alkalmazási előírásban nem szereplő javallatban is lehetséges gyógyszert rendelni – ha ezt az OGYI engedélyezi. Engedély hiányában az off-label gyógyszerrendelés tiltott emberkísérletnek minősülhet, és mint ilyen, bűncselekménynek számít.

Október 12-ig még lehet jelentkezni a Medical Tribune és az Orvostovábbképző Szemle kiadója által rendezendő, a gyógyszerkölcsönhatásokkal foglalkozó 2009. október 13-i konferenciára, amely elsősorban az orvosok és a gyógyszerfejlesztésben dolgozó szakemberek érdeklődésére tarthat számot.

Az egészségügyi miniszter nyilatkozatában személyes konfliktusnak minősítette az onkológiai intézetben kialakult botrányt. Az onnan távozni kényszerülő orvosok nyílt levélben tiltakoznak.

A gyógyszermellékhatások jelentős közegészségügyi terhet rónak az Európai Unióra, ennél azonban sokkal nagyobb probléma, hogy a betegek biztonságának védelme e szempontból nem optimális – ez derül ki az Európai Bizottság tavaly év végén Brüsszelben nyilvánosságra hozott tanulmányából. Az EU-ban évente a gyógyszerek mellékhatásai által okozott egészségkárosodás teljes társadalmi költsége 79 milliárd euróra tehető. A nem várt gyógyszerreakciók miatt 197 ezren vesztik életüket. A gyógyszerfejlesztésre vonatkozó jogszabályok miatt bizonyos mellékhatásokat csak a gyógyszer engedélyezését és piacra jutását követően észlelik az orvosok, ezért fontos volna, hogy a tagállamok az eddigieknél is nagyobb súlyt fektessenek a mellékhatások felmérésére.  

Amióta ember él a Földön, együtt kell élnie a fájdalommal és a szenvedéssel. Azzal az állapottal, amely lehet biológiai, pszichés és szociális eredetű egyaránt, s esetenként nehéz ezeket egymástól különválasztani. A szenvedés okozta közérzettel az ember néha képes ugyan egymagában megbirkózni - s mint a Magyar Rákellenes Liga októberben megrendezett I. Fájdalomnapján dr. Telekes András főorvos előadásából kiderült, az idősebb korosztály nagy része erre kényszerül -, mindez azonban egyrészt nem egyszerű, másrészt nem kellene így lennie. Az 1997-ben kodifikált egészségügyi törvény rögzíti az ember jogát a fájdalom csillapítására és szenvedésének csökkentésére. Csak hát a fájdalomnak nemcsak a megélése, de a megítélése is nehéz: bár a legfrissebb felmérés adatai alapján az évekkel ezelőtti 70 százalékhoz képest ma már "csak" a betegek felének fájdalomcsillapítása elégtelen, továbbra sem megfelelő az ezzel kapcsolatos tájékoztatás. Nincs elegendő információ a gyógyszerekről, de a betegjogokról sem: Jobbágyi Gábor professzor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető tanára szerint például nem árt tudni, hogy ha a beteg törvény adta jogánál fogva visszautasít valamely életmentő-életfenntartó kezelést, az nem jelenti, hogy az alapkezelést nem kell számára fenntartani, a fájdalmát nem kell csökkenteni.