A zsírszövetben zajló patofiziológiai folyamatok, valamint az elhízás és a krónikus gyulladás közötti kölcsönhatások világos megértése a társbetegségek kialakulásának jobb megértéséhez vezethet, és új célpontokat biztosíthat az elhízás kezelésében.

Elhízott nőknél hosszabb a fogantatási idő, alacsonyabb a termékenységi arány és gyakrabban fordul elő vetélés. Az elhízás megváltoztatja az olyan hormonokat, mint az adiponektin és a leptin, ami a hipotalamusz-hipofízis-ivarmirigy tengely minden szintjét érinti. A glikációs végtermékek (AGE-k) és a monocitakemotaktikus protein-1 (MCP-1) olyan gyulladásoscitokinek, amelyek fontos szerepet játszhatnak az elhízásban előforduló petefészek-diszfunkció patofiziológiájában. Elhízott férfiaknál megváltoznak a spermaparaméterek, csökken a tesztoszteron, nő az ösztradiol szintje, hipogonadizmus és epigenetikai módosulások adódnak át az utódoknak.

Többszörösen alátámasztott, hogy az elhízás alacsony-szintű gyulladásos mikrokörnyezettel, endothel-diszfunkcióval, oxidatív stresszel és következményesen a kardiovaszkuláris (CV) megbetegedések fokozott rizikójával társul. A test összes zsírtartalma mellett azonban lényeges a zsír eloszlása is: a CV kórképek rizikója szempontjából kiemelten fontos szerepe van a myocardium és a visceralis pericardium között található zsírrétegnek, az ún. epicardialis zsírszövetnek.

Az elhízás és a pszoriázis között epidemiológiai, immunomolekuláris, klinikai és terápiás vonatkozásokban is kapcsolat áll fenn.

A Shanghai East Hospital kutatói azt vizsgálták, hogy a humán köldökzsinórból származó mesenchymális őssejtek (hUC-MSC-k; human umbilical cord-derived mesenchymal stem cells) képesek-e gyógyítani a Crohn-betegségben (CD) szenvedő betegek luminális fekélyeit.

A neuropathiák gyakran társulnak népbetegségekhez, úgymint a cukorbetegséghez, hypothyreosishoz, de számos egyéb ritkább kórkép kísérőjelensége lehet. A neuropathiák gyakoriságuk ellenére sokszor aluldiagnosztizáltak, de az is előfordul, hogy a perifériás neuropathia hívja fel a figyelmet egy betegségre, vagy hiányállapotra. A szerzők az alapellátásban foglalkozó kollégák részére összefoglalják a leggyakoribb tüneteket, a neuropathiák patogenezisen alapuló osztályozását, a legfontosabb diagnosztikai és kezelési módszereket.

A multimorbiditás az idült, progresszivitásra hajlamos betegségek mellett több kórfolyamatból kialakuló komplex geriátriai szindrómákat is magában foglal – ilyen geriátriai szindróma a sarcopenia és az esendőségi szindróma (frailty).

2018-ban az EULAR-on (European League Against Rheumatism) belül megalakult egy 32 fős nemzetközi munkacsoport, amelynek vezetője Prof. Dr. Nagy György, a Semmelweis Egyetem Reumatológiai és Klinikai Immunológiai Tanszékének vezetője. A munkacsoport első lépésként definiálta a nehezen kezelhető (difficult-to-treat) betegcsoportot, majd a nehezen kezelhető rheumatoid arthritises (RA) betegek kezelését segítő két átfogó és 11 specifikus ajánlást fogalmazott meg.

A juvenilis idiopathiás arthritis (JIA) a leggyakoribb gyermekkori krónikus reumatológiai kórkép, prevalenciája megközelítőleg 1/1000-re tehető. A JIA gyakran felnőttkorban is folytatódik és hosszú távon szignifikáns morbiditást eredményezhet, beleértve a testi fogyatékosságot is.

A JIA pontos oka és patomechanizmusa mindmáig ismeretlen, kialakulásában genetikai és környezeti tényezők együttes hatását feltételezik.