A modern orvostudomány egyik legfiatalabb és egyben legdinamikusabban fejlődő ága a szívsebészet. Az utóbbi egy-két évtized technikai újításai pedig már lehetőséget adtak a szívsebészeten belüli legnagyobb kihívást jelentő szívelégtelen betegek szívsebészeti kezelésére is.
Nem csupán a transzplantációk számában teljesít jól Magyarország; a szakemberek szerint a szervátültetést követő túlélési időben sincs szégyenkeznivalónk.
Az időnként joggal kritizálható hazai egészségügyi rendszerben rendkívül jó eredményekkel működik a transzplantációs donorkoordináció, amelyet immár tíz éve a Szervkoordinációs Iroda működtet az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) égisze alatt. Az évforduló alkalmából tartott konferencián az is elhangzott, hogy finanszírozás hiányában nem marad el transzplantáció.
A minden 500-ból legalább egy embert érintő betegségnek több mint 200 fajtája ismert. A veleszületett immunhiányos betegség intravénás immunglobulinpótlással jól szinten tartható, sok beteg számára biztosítva a teljes élet lehetőségét.
Január harmadika történelmi dátum a hazai szívtranszplantációban: 25 évvel ezelőtt ezen a napon kapott új szívet Schwarcz Sándor. A következő beteget, Koncz Antalt két héttel később operálták meg. Mindketten részt vettek azon a keddi ünnepségen, amelyet az első szívátültetés negyedszázados évfordulója alkalmából tartottak a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikáján.
Dr. Káposztás Zsoltot, a kaposvári kórház főorvosát gyermekei hiánya hozta vissza Cardiffból, a kint szerzett tapasztalatait most a hazai daganatos betegek ellátásában kamatoztatja.
„Lehet, hogy most tök jó a veséd vagy a szíved, de lehet, hogy húsz év múlva az életed múlik azon, hogy ismerik-e elegen ezt a problémát, eljutott-e elég emberhez az üzenet.”
Tavaly összesen 110 tüdő-transzplantációt hajtottak végre a Bécsi Általános Kórház (AKH) és az orvosi egyetem által működtetett Tüdő-transzplantációs Centrumban.
Ha egyetlen egészséges növényi olajat kellene megnevezni, a többség valószínűleg az olívaolajat említené. De mitől különleges – ha egyáltalán az – az olívaolaj?