A Parkinson-kórban szenvedő betegek kb. 14-40%-ában észlelhetőek az impulzus kontroll zavar (ICD) tünetei. Ezen tünetek szűrése, felismerése a gondozó neurológus számára kiemelt jelentőségű, hiszen az érintett egyén mind saját magára, mind a környezetére veszélyt jelenthet. Az ICD kialakulásának legfontosabb rizikófaktorai a férfi nem, a korai betegségkezdet, a fiatal életkor, valamint a dopamin agonista gyógyszerek szedése. Az ICD kezelése kapcsán elsődleges a dopamin agonista gyógyszer fokozatos dóziscsökkentése, lehetőség szerint elhagyása.
A neurológiai betegségek világszerte a halálozás és tartós fogyatékosság vezető okai között szerepelnek [1]. A Parkinson-kór (Parkinson’s Disease; PD) napjainkban a második leggyakoribb neurodegeneratív betegség, melynek prevalenciája 1990 és 2015 között mintegy megkétszereződött. A tendencia sajnos változatlan, és becslések szerint 2040-re a PD-ben szenvedők száma világszerte meghaladja majd a 12 milliót [2].
A pancreatogen diabetes ma már kiemelt figyelmet kap, mint az életminőséget jelentősen befolyásoló tényező, azoknál a betegeknél, akik hasnyálmirigy-eltávolításon estek át. Egy hazai munkacsoport regisztert hozott létre a hasnyálmirigy-eltávolításon átesett betegek számára, hogy jobban megismerjük a „tisztán” hasnyálmirigy-eredetű diabétesz jellegzetességeit.
A mozgásszervi diagnosztikában a mágneses rezonanciás képalkotásnak kiemelt szerepe van, különösen a lágyrész-struktúrák és a csontvelő eltéréseinek nagy felbontású, ionizálósugárzás-mentes ábrázolásában. Egyre meghatározóbbak lesznek a fejlettebb technikák, mint a DWI, a kontrasztanyagos vizsgálatok, az MR-artrográfia, illetve az UTE és a ZTE.
A tüdőrákos betegségek kb. 80%-át a nem kissejtes tüdőrák (NSCLC) adja, aminek fele adenokarcinóma, egynegyede pedig laphámsejtes forma. Hazánkban az évente felfedezett tüdőrákos betegek száma 8000 körül van.
A gyulladásos bélbetegségek (IBD) számos komorbiditással társulhatnak. Az elmúlt években nagy hangsúlyt fektettek az IBD-s betegek fokozott vénás és artériás tromboembóliás rizikójára, melynek hátterében a megváltozott patofizológiájú véralvadási kaszkád véleményezhető.
Az anémia a vörösvérsejt-tömeg arányának csökkenéseként definiálható. A vörösvérsejtek számának csökkenése vérvesztés, fokozott vörösvérsejt-pusztulás, vagy csökkent vörösvérsejt-képződés következménye lehet.
A 3. fokozatú neuroendokrin tumorok (NET G3) a magas malignitású neuroendokrin daganatok körülbelül 20%-át teszik ki, és ezen entitás közelmúltbeli azonosítása számos megválaszolatlan kérdést vetett fel a kezeléssel kapcsolatban. Ezeknek a betegeknek a prognózisa rosszabb, mint az 1-2. fokozatú jól differenciált NET-ben szenvedőké, de jobb, mint a 3. fokozatú rosszul differenciált neuroendokrin karcinómában szenvedőké. A jelenlegi konszenzusos nyilatkozat célja, hogy eloszlassa a bizonytalanságokat, és feltárja a NET G3-as betegek kezelésében rejlő kielégítetlen igényeket.