Az anémia a vörösvérsejt-tömeg arányának csökkenéseként definiálható. A vörösvérsejtek számának csökkenése vérvesztés, fokozott vörösvérsejt-pusztulás, vagy csökkent vörösvérsejt-képződés következménye lehet.

A 3. fokozatú neuroendokrin tumorok (NET G3) a magas malignitású neuroendokrin daganatok körülbelül 20%-át teszik ki, és ezen entitás közelmúltbeli azonosítása számos megválaszolatlan kérdést vetett fel a kezeléssel kapcsolatban. Ezeknek a betegeknek a prognózisa rosszabb, mint az 1-2. fokozatú jól differenciált NET-ben szenvedőké, de jobb, mint a 3. fokozatú rosszul differenciált neuroendokrin karcinómában szenvedőké. A jelenlegi konszenzusos nyilatkozat célja, hogy eloszlassa a bizonytalanságokat, és feltárja a NET G3-as betegek kezelésében rejlő kielégítetlen igényeket.

A daganatos betegségek kezelése során ma már nem elegendő cél csupán a túlélés biztosítása – legalább ilyen fontos a betegek funkcionális állapotának és életminőségének megőrzése. Az onkológiai prehabilitáció és rehabilitáció három alappillére multidiszciplináris együttműködést igényel.

A legújabb klinikai vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a lokálisan előrehaladott kissejtes tüdőráknál a radiokemoterápia után alkalmazott immunterápia a klinikai gyakorlat részévé válhat. 

A [¹⁷⁷Lu]Lu-DOTA-TATE és [⁹⁰Y]Y-DOTA-TATE alkalmazásával végzett radioligand terápia (RLT) a neuroendokrin neopláziák (NEN; neuroendocrine neoplasms) kezelésének többedvonalbeli terápiája.

A [¹⁷⁷Lu]Lu-DOTA-TATE radioligand terápia (továbbiakban: ¹⁷⁷Lu-DOTATATE) hatásosságának és biztonságosságának értékelésére végeztek szisztematikus irodalmi áttekintést előrehaladott szomatosztatin receptor-pozitív feokromocitóma/paraganglióma (PPGL), thymus neuroendokrin tumor (NET), bronchiális NET, ismeretlen eredetű primer NET vagy medulláris pajzsmirigy karcinóma (MTC) esetében.

A CTLA4-, PD1- és PDL1-gátlók egyre szélesebb körben alkalmazott immunellenőrzőpont-gátlók az onkológiában. Alkalmazásukkal igen tartós és kifejezett javulást tapasztalunk a túlélési mutatókban. Mellékhatásukként autoimmun betegségek is megjelenhetnek, melyek miatt a mellékhatás-menedzsmentben szemléletváltásra volt szükség.

A krónikus koszorúér-szindrómában szenvedő betegeknél az antianginás gyógyszeres kezelés célja a tünetek enyhítése, a megfelelő tolerálhatóság és a beteg együttműködésének biztosítása. Az antianginás szerek kiválasztásakor számos tényezőt figyelembe kell venni.

A szerző a szisztémás autoimmun kórképek és a daganatok összefüggéseit, valamint kapcsolatukat tárgyalja.

A Stanford University kutatói a vörösvérsejtek termelését serkentő eritropoetin (EPO) kritikus szerepét tárták fel az immunrendszer rákra adott válaszának csillapításában.