Fémként viselkedik a víz – állítják a kutatók. Mások úgy változtatják meg a víz belső fizikai és kémiai szerkezetét, hogy oxigéntartalma a kétszázszorosára nő. E két hírt egy cikkben közölve talán gyanút fog az olvasó: a szerző és a szerkesztők tudományosnak látszó álhírekkel akarják megtréfálni. A víz a leghétköznapibb folyadék, a tudomány nyilván már minden tulajdonságát feltárta. A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű.    Fémes víz létezését ugyan még nem figyelték meg a természetben, de az amerikai Sandia nemzeti laboratórium kutatói arról számoltak be a fizikusok egyik legrangosabb szakfolyóirata, a Physical Review Letters hasábjain, hogy számításaik szerint a víz létezhet ilyen állapotban. Természetesen nem a hétköznapokban, hanem rendkívüli körülmények között. Száz gigapascal (kb. 1 millió atmoszféra) nyomás és 4000 kelvin hőmérséklet szükségeltetik hozzá. Ekkor a sűrűség is megnő: a normál 1 helyett elérheti a 3,7 gramm/köbcentiméter értéket. A nyomás növelésére a molekuláris víz ionos folyadékká alakul, tehát a semleges molekulák elektromosan töltött ionokká változnak, majd a hőmérséklet és a nyomás további növelésére elektromos vezetővé, fémes viselkedésűvé válik.    A természetben a Naprendszer óriás gázbolygóin lehet ilyen állapot – a kutatók a Neptunuszon tartják legvalószínűbbnek fémes víz jelenlétét.    Ha az egyik hihetetlenről bebizonyosodik, hogy valóságos, akkor a többi csodát is elfogadjuk – a második hír elterjesztői pontosan erre építettek. A bulvársajtóban kritika és kétségek nélkül végigfutott az átalakított szerkezetű, oxigénben dús víz története. A körítés is hatásos volt: a részletek titkosak, világszabadalom védi, aranyérmet nyert egy természetgyógyász- „olimpián”, felfedezője hazánkfia. „Az új élet vize, az élet új vize” jelmondattal reklámozott vizet gyógyhatásúnak mutatták, ennek a csodának azonban semmilyen tudományos alapja nincs. Csak a hiszékeny emberek, betegek és szépségre áhítozók pénzének megszerzésére szolgál.

Hány kémiai elem található a periódusos rendszerben? A pontos válasz attól függ, mikor tették fel a kérdést. Mengyelejev 1871-ben 63 elemet ismert. Orosz és amerikai kutatók nemrég bejelentették a 118. rendszámú elem előállítását, de egyelőre mégsincs ennyi, mivel néhány páratlan rendszámú (113, 115, 117) elem előállítása még várat magára. A periódusos rendszer 1940-ig 92 elemből állt, a sort a legnehezebb urán zárta. 1940-ben kezdődött meg az uránon túli, más néven transzurán elemek mesterséges előállítása fizikai laboratóriumokban. Megszületett a 93-as neptúnium, a 94-es plutónium, és aztán sorra a többiek. A kémiai Nobeldíjjal is elismert amerikai G. T. Seaborg egymaga 9 új elem előállításában játszott vezető szerepet, 1995-ben már a 102. elemet állították elő. Joggal kapta a seaborgium nevet a később mások által felfedezett 106. elem. Az újabb és újabb elemek előállítása mind nehezebb technikai feladattá vált, mert a rendszám növekedésével párhuzamosan egyre rövidebb életűek az uránon túli atommagok. Az urán felezési ideje milliárd években mérhető, a seaborgium különböző izotópjainak felezési ideje viszont a tizedmásodperc– századmásodperc tartományba esik. Az 1970-es években két laboratórium versengett az új elemek előállításában: a dubnai Egyesített Atomkutató Intézet és az amerikai Lawrence Berkeley Sugárzási Laboratórium. A tudományos versengést átszőtte a szovjet– amerikai politikai szembenállás is, a kutatók kölcsönösen kétségbe vonták egymás mérési eredményeit, elsőségét. Állandó viták kísérték az új elemek elnevezését is. Az 1980-as években újabb kutatóhely kapcsolódott be a versengésbe, a német DSI laboratórium (Darmstadt), az övék pl. a 109. (1982), a 110. (1984) és a 111. elem (1994) felfedezésének, első előállításának dicsősége. A 112. elem felfedezését 1996-ban jelentették be a németek, a 114. előállításáról Dubna számolt be elsőként 1999-ben. A legújabb, közös orosz–amerikai kísérletben kaliforniumot (rendszáma 98) bombáztak felgyorsított kalcium (rendszáma 20) atommagokkal a dubnai Egyesített Atomkutató Intézetben, Moszkva közelében. Az atommagok összeolvadása után 98+20=118 rendszámú új elem jött létre. Ez az „összeadás” persze csak papíron ilyen egyszerű, a valóságban hatalmas, nagy energiájú részecskegyorsítók, bonyolult észlelőrendszerek kellenek a kísérletekhez. Nem lényegtelen a hosszú mérési idő, hiszen csak minden tízezertrilliomodik (10 a 19. hatványon) ütközésben megy végbe a keresett átalakulás. Hat hónap alatt a valaha létrehozott legnehezebb elem mindössze 3 (három!) atomját sikerült megfigyelni. Szinte hihetetlen, de néhány atom létrehozása is elegendő fontos tulajdonságok feltárásához. Dubnában tisztázták a 112-es elem kémiai tulajdonságait is. Elméleti számítások arra utaltak, hogy azok a higany és a radon jellemzői közé esnek. A kísérlet döntött: a 112-es elem a higanyhoz hasonló. Ehhez a vizsgálathoz 2 (!) atom állt a kutatók rendelkezésére. Az új 118-as elem a másodperc ezredrésze alatt elbomlott, alfa-részecske kibocsátással 116-os elemmé alakult át. Az ezredmásodpercet megközelítő felezési idő hétköznapi világunkban nagyon rövid, de valóban nagyságrendekkel hosszabb a kisebb rendszámú transzuránok felezési idejénél. Az új elem is a keresett „stabilitási szigethez” tartozik. Azért sziget ez a tartomány, mert a viszonylagos stabilitás csak átmeneti, a várakozások szerint a rendszámok további növekedésével ismét bomlékonyabbak lesznek az atommagok. A 118-as elem felfedezését egyszer már büszkén bejelentették a Lawrence Berkeley laboratórium kutatói 1997-ben. Akkor az ólom (rendszáma 82) volt a céltárgy, erre lőtték a felgyorsított kripton (rendszáma 36) magokat (82+36=118). A Németországban, Japánban és az eredeti felfedezés helyszínén, a Lawrence Berkeley laboratóriumban végzett hasonló kísérletek eredményei nem igazolták az első bejelentést, nem sikerült reprodukálni a 116. és a 118. elem előállítását. A Lawrence Berkeley laboratórium két évvel később kénytelen volt a bejelentést visszavonni, miután egy belső vizsgálat kiderítette, hogy csalás történt. Victor Ninov, a kutatócsoport egyik tagja manipulálta a kísérleti adatokat; Ninovot elbocsátották. A mostani kísérletben nem a Lawrence Berkeley, hanem a szintén kaliforniai Lawrence Livermore laboratórium volt az oroszok partnere.

Bolygók, szondák, emberek A rovatunkban bemutatott friss eredményekhez rendre újabb információk társulnak; viták kísérik a megállapításokat és a megfigyelő eszközök ugyancsak ontják az új adatokat. Összeállításunkban az elmúlt hónapokban tárgyalt témákhoz kapcsolódó új fejleményeket foglaljuk össze. Felidézzük a korábbi írást, ezt követi az újdonságok ismertetése. Nagytestvér 15 fényévre Felfedezték a Föld nagytestvérét – jelentették be tavaly június közepén amerikai csillagászok. A testvér a világegyetem méreteit tekintve itt van a szomszédban, mindöszsze 15 fényévre tőlünk. Nagyjából 150 idegen, nem a mi Naprendszerünkben keringő bolygót ismerünk már, közülük ez az első, Földhöz hasonló kőzetbolygó. A korábban megismertek mind hatalmas gázbolygók voltak, olyanok, mint a Jupiter. (Egyedül vagyunk a Naprendszerben? 2005. július 7.) Idén tavaszra már 180-ra nőtt az ismert exobolygók száma. A Nature márciusban adott hírt arról, hogy a Neptunuszhoz hasonló tömegű bolygókból álló hármas rendszert fedeztek fel egy a Naphoz hasonló csillag körül. Az eddig megismert exobolygók a Jupiter, Szaturnusz, Uránusz és a Neptunusz mérettartományába esnek, és a 17 exobolygó- rendszer mindegyikében akadt egy vagy több, a Jupiteréhez hasonló tömegű óriási gázbolygó. A most felfedezett rendszer az első, amelyben „csak” Neptunusz méretű bolygókat találtak. Naprendszerünkhöz hasonló rendszerek megismerését mai mérési technikáink nem teszik lehetővé.