Az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló törvények megfontolásra visszaküldött módosításáról tárgyalt a törvényalkotási bizottság.

Több mint 30 fiatal kutató, orvos, orvostanhallgató dolgozott ki kész megoldási javaslatokat a legégetőbb egészségügyi kihívásokra.

A bimatoproszt mind a nyomásfüggő, mind a nem nyomásfüggő elfolyás révén fokozza a csarnokvíz elfolyását, miközben nincs jelentős hatással a csarnokvíz termelődésére. 

Egy valós életkörülmények között végzett nagymintás vizsgálat arra utal, hogy az óránként beiktatott, ötperces mozgásszünetek jelentik a legjobb egyensúlyt a hosszan tartó ülőmunka egészségkárosító hatásainak mérséklésében.

Az alapellátás összeomlását előzné meg az az átfogó reformcsomag, amelyben az államtitkári ígéret szerint lesz többletfinanszírozás, kiemelt bértámogatás és rugalmasabb foglalkoztatási formák is – de csak 2027-ben. A HAOSZ VI. Országos és II. Alapellátási Konferenciájának szakmapolitikai előadásaiból az is kiderült, a jövőben a tényleges gyógyítási eredményeket díjazza majd a finanszírozó.

A jövő júniusig tartó terápiás csoportokat az alapítvány szakemberei elsősorban szorongással, feszültséggel vagy hangulati nehézségekkel élő serdülőknek ajánlják.

Fendler Judit, a Szegedi Tudományegyetem kancellárja 2026. szeptember 28-án megjelent, „A radiológiai képesség ki- és visszaszervezése” című írásában lényegében harmincöt év magyar képalkotó-diagnosztikai történetét egy nagy ívű folyamatként írja le. A történet kiindulópontja a rendszerváltás utáni tőkehiány, ami miatt a CT-, MR- és más képalkotó technológiák gyors fejlődését az állami egészségügy beruházási lehetőségei nem tudták követni. Ebbe a résbe lépett be a magántőke. Fendler az első jelentős szereplőként a mai Affidea elődjét, a Nemzetközi Egészségügyi Központot, a NEK-et említi, amely 1991-ben nyitotta első képalkotó központját a budapesti MÁV Kórházban. A társaság mögött, Fendler leírása szerint, izraeli befektetők álltak. [1]

A magyar képalkotó diagnosztika kiszervezése rögtön a rendszerváltás után kezdődött, hiszen a  CT, MRI, és egyéb képalkotó technológiák rapid technológiai fejlődését az állami egészségügy beruházási lehetőségei nem tudták követni.

Három évtizede dolgozik azon a Pécsi Hasadék Munkacsoport, hogy az ajak- és szájpadhasadékkal született gyermekek ne csupán a szükséges műtéti kezelést kapják meg.

Jelentős változtatás (lenne) indokolt az oxigénterápiára szoruló hazai betegek ellátásában annak érdekében, hogy az érintettek terhei csökkenhessenek, az egészségbiztosító pedig a mainál költséghatékonyabban finanszírozhassa a piacot.