Az évnyitáskor érdemes megemlékezni 2006 legjobb magyar filmjéről, s bár a Szabadság, szerelem világa és üzenete könnyebben helyezhető el a téli ünnepeket leíró hit, remény és szeretet közös mezejében, okosabbnak látszik egy sikerültebb alkotásról, a Hukkléval számos elismerést szerzett Pálfi György második nagyjátékfilmjéről szólni, hiszen az öncélú gyomorforgatással vádolt Taxidermia az év eleji összegzés idejében is szolgálhat tanulságokkal. Arról nem is beszélve, hogy egy orvosnak ismerősebb lehet az emberi szervezet fennmaradásért folytatott küzdelme, mint az 1956-os utcai harcok történései vagy a melbourne-i medence tájéka. Remény A tisztiszolgák élete a legtöbbek számára Svejk, a derék katona első világháborús kalandjaiból lehet ismerős, de míg Jaroslav Hasek regényének hőse a boldogságot a monarchia vérrel áztatott és hazugságokkal kikövezett erdejében kereste, addig Morosgoványi Vendel (Czene Csaba) kutakodása jóval szűkebb területre, az asszonyi test kiemelt tájékaira szorítkozott. A második világégés idején szolgálatot teljesítő Balatony hadnagy háza és családja körül segédkező tisztiszolga bemutatása az ön- és fajfenntartás nehézségeiről szóló szatíra, a kiszolgáltatott kisember sikertelen boldogulásának története, értekezés a fizikai és érzelmi felhevülés vágyának hiábavalóságáról. Mert míg a hadnagy és családja bent a meleg házban eszik, fürdik, nevet és szeret, Morosgoványi a fagyos fészerben lakik, éjt nappallá téve végzi feladatait, és másra sem gondol, mint a melegséget és biztonságot jelentő asszonyi testre – illetve saját helyére azon belül. Magyarul: Morosgoványi kanos. A rendező Pálfi György és az operatőr Pohárnok Gergely lírai naturalizmussal festi meg Balatonyék háborús világát. A tárgyak és öltözetek teljesen korhűek, a beszédmód a negyvenes éveket idézi, a színekben a barna és a pasztell dominál, a szolgálati épületek környezete ugyanakkor ködbe vész, és hiába a hős hímtagjának többször is mutatott közelije, a disznóvágást követő hús-szex kendőzetlensége nem a néző elriasztását célozza, hanem éppen ellenkezőleg: bevezet egy olyan világba, ahol a szeretkezés és a mészárlás szertartásossága beteljesülést jelent. A film első fejezetének végén megszületik Morosgoványi utódja, a kis „Balatony”, akinek a jövő sokkal több testi örömet tartogat, mint amennyiben apjának része volt, a gerincéből kinövő disznófarok azonban arra utal, hogy komoly malacságok előzték meg világrajövetelét. Pálfi és csapata a kegyetlen és groteszk háborús epizódból reményt keltő felütést faragott, jelezve ezzel, hogy a film hátralévő részében még komoly kihívások várnak a nézőre. Hit Semmi sem jellemezhetné jobban a szocialista blokk büszkeségét, mint az állandó éberség és a győzelembe vetett hit mindent elsöprő ereje. Bizony ébernek kell lenni – főleg, ha az ember evőbajnok, és hamar kihűlhet az étel. Balatony Kálmán (Trócsányi Gergő) márpedig igaz élsportoló a zabálásban, étvágya és technikai tudása csak kicsivel marad le a szovjet elvtársaké mögött, de teljesítménye arra bőven elég, hogy elnyerje a konzervipar színeiben versenyző Aczél Gizi (Stanczel Adél) kezét. A kitalált sportág bemutatása a magyar filmtörténet egyik legötletesebb epizódja, hiszen az evőversenyek embertelensége (a precízen kivitelezett hányások és az utánpótlás- nevelés részletes bemutatásával kiegészülve) olyan pontosan írja le a rendszer működését, mint tette azt annak idején Bacsó Péter sokáig betiltott filmje, A tanú. A Taxidermia Pelikán elvtársa tehát Balatony Kálmán, aki jóllakott bábként közlekedik a mócsinggal megtömött kondérok között, magánéletében azonban nehézségekkel szembesül: szakmai okokból el kell titkolnia neje terhességét, ám ezzel utódja egészségét veszélyezteti. A Monty Python-csoport nagyszabású, epizódokra bontott létmagyarázó filmjének, Az élet értelmének egyik jelenetében láthattunk Balatony Kálmánhoz hasonló szereplőt, egy hatalmas kövér férfit, aki visszajáró vendégként érkezett egy elegáns étterembe, ahol minden fogás után sugárban hányt, hogy utána újabb falatokat rendelhessen. Az étterem személyzete és közönsége természetesen megelégelte az úr gusztustalan viselkedését, és a jelenet végén egy kis pirulát nyelettek le vele, amitől teste szétrobbant, szerte-széjjel szórva szerveit és belei tartalmát. Pálfi nem merészkedik ilyen messzire, de ő is bátor természetességgel mutatja be a zabálást és az azt követő öklendezést, a második felvonás rendszerszatírája mégsem csap át biológiai értelemben vett ömlengésbe, csupán látványos túlzásokkal mond el egy szakmai-magánéleti fejezetet, mely az első generáció kényszeres akarása után a kényszeres teljesítés dobogójának legfelső fokán pózolva mutatja a Balatony-családot. Szeretet A preparátorként dolgozó Balatony Lajoska (Marc Bischoff) élete egy csőd: bár szakmájában sikeres, mégis egyedül él, kénytelen rendszeresen bevásárolni időközben többtonnásra hízott apjának, de megértést és szeretetet senkitől sem kap. Kálmán gyűlöli őt, mert vézna, anyja pedig már régen disszidált, és jelenleg az amerikai evőbajnokok edzője. A Taxidermia harmadik fejezete kellő eleganciával zárja kerekre a Balatonyak családtörténetét. A perverz felütés (párzási kényszer) és a gusztustalanba hajló folytatás (önfenntartási kényszer) után a biohorror színterére lép, amikor a család utolsó tagját az örökkévalóságnak ajánlja. Nem nehéz kitalálni, hogy a kiábrándult Lajoska hogyan konzerválja magát a jövő nemzedékeinek, és a várakozásokkal ellentétben végignézni sem képtelenség, hiszen az alkotók legalább olyan finomsággal és arányérzékkel nyúltak a témához, mint hősünk önmagához. Sőt, a film zárlatában még azt a luxust is megengedték maguknak, hogy a kamera Lajoska köldökén benézve teremtsen sötétet, és mondjon búcsút a nézőknek – felvállalva ezzel azt a potenciális kritikát, mely szerint a Taxidermia nem több köldöknézésnél. Sebaj, ha ugyanis valakinek ilyen szép és összetett köldöke van, azt öröm nézni! Geng a gangon Már a borítón minden kétértelmű: a Csikágó is, meg a gang is. A pesti Csikágónak gangja, azaz gangos bérházai vannak, az amerikai Chicagónak pedig gengjei (angolosan gang-jei), azaz bandái. Ráadásul az író, Békés Pál gangregényről beszél, holott novelláskötet a Csikágó – de mégis, illetve mégsem: a novellák mégiscsak egy nagyobb egységgé állnak össze, egymásra tapadnak, szereplők vándorolnak egyik történetből a másikba, és együtt többek, mint novellafüzér. Az egyik írásban (Tejpor) 1956-ot írunk; az egyik hetedik kerületi bérház lakói levonulnak a pincébe (ahonnan röpke tizenegy évvel korábban mentek föl legutoljára), és két családnál egy-egy hét hónapos csecsemő is megszenvedi a maga forradalmát: anyatejszűkében tejporra szorul. Nem tudom, hogy Békés Pál, aki ez idő tájt ugyancsak néhány hónaposan egy ugyancsak hetedik kerületi bérház pincéjében töltött néhány napot, innen eredezteti-e önnön csikágói „tősgyökerességét”, de hogy a couleur locale-ban pincétől a padlásig otthon van ezen a vidéken, az bizonyos. És nemcsak ezen a vidéken. Hanem a novellában is, a mesélésben is, a nyelvben is. A szerteágazó modern prózában már-már elszoktunk az erős, kerek történettől, az életes figuráktól, a sűrű atmoszférától, pedig az ilyesmi a legtöbb olvasó embernek kisgyerekkorától megvan, akkor úgy hívtuk: mese. Hiszen mese, mi más Az amerikai nagybácsi – családtörténet a huszadik század első viharos évtizedeiből, melyeket további viharosak követtek. De erről a Sumin testvérpár, Vendel és Frigyes mit sem tud még: őket az első világháború tornádója nevelte, a kommün edzette, hogy utána egyikük a pesti, másikuk az amerikai Csikágóban landoljon. Ez a történet „nagynovella”, avagy sűrített regény: az idősíkok váltogatásával előre-hátra rajzolódik ki egy család élete. A sorsok metszéspontja valóságos metszés és valóságos pont: az Amerikába szakadt Sumin fiú a húszas évek végén hazalátogat öccséhez, és ez a látogatás az összes (fő)szereplő életét megrengeti. A csikágói férfi cipész lett, családot alapított, és élte leginkább deréknek mondható életét, míg testvére, akiben a túlélés ösztöne felülírta a morális fenntartásokat, ezért, mondhatni, kalandosabb, veszélyesebb múltat mondhat magáénak, föltehetően „épülni” jött haza. A gangos házban aztán mindegyikük sorsa nagyot fordul. A történet gondosan kimunkált fordulatai történelemmé állnak össze; bizonyos refrénszerű elemek – például Fedák Sári föllépése a kommün idején, illetve a János vitézben – sarokpontokat képeznek, míg más motívumok – például egy gyöngybagoly a ház padlásán – az atmoszférát szövik sűrűre. És akkor még nem szóltam arról a tablóról, melynek szereplői visszatérnek több írásban is: ők hordozzák sorsukban a huszadik századot. Majdnem mindegy, hogy egy szülészorvosról vagy egy hírlapárusról van szó; történetük összegabalyodik a gangok többi lakójáéval, egyiket messzire veti a kilátástalanság, másikat áram csapja agyon... Tragédiából bőven jut az elbeszélésekbe: történelmi és hétköznapi „baleseteken” lépdelünk előre, gazdag fantázia és profi szerkesztés kapcsolja őket egymáshoz. A gyógyszertár ablakán kibámuló lány voltaképpen nem sejti, hogy a különös, bőrkabátba burkolt újságárusban saját apját fürkészi – aki ugyancsak nem sejti, honnan az az atavisztikus nekibuzdulás, amellyel élete feláldozásával a saját lányát menti meg. Markáns figurák körvonalai – Békés nagyszerű a szemléltető, láttató leírásokban is, legyen szó fülledt nyárról vagy egy nyomorék férfiról – telnek ki saját történetekkel, hiszen valóban: egy kocsmai verekedésnek éppúgy történelmi okai lehetnek, mint egy trolikatasztrófának. Ezek a saját történetek sokszor túlmennek egy vagy több országhatáron is: a Gulágtól New Yorkig cikázunk, mert a gang körbemegy, azaz végtelen. Élvezetes, elgondolkodtató, sodró Békés Pál gangregénye – éppen olyan kalandos, mint amiről szól: a huszadik század. Palatinus, 2006, 326 oldal, 2800 Ft. CSÁKI JUDIT