A neurológiai betegségek világszerte a halálozás és tartós fogyatékosság vezető okai között szerepelnek [1]. A Parkinson-kór (Parkinson’s Disease; PD) napjainkban a második leggyakoribb neurodegeneratív betegség, melynek prevalenciája 1990 és 2015 között mintegy megkétszereződött. A tendencia sajnos változatlan, és becslések szerint 2040-re a PD-ben szenvedők száma világszerte meghaladja majd a 12 milliót [2].

A mozgásszervi diagnosztikában a mágneses rezonanciás képalkotásnak kiemelt szerepe van, különösen a lágyrész-struktúrák és a csontvelő eltéréseinek nagy felbontású, ionizálósugárzás-mentes ábrázolásában. Egyre meghatározóbbak lesznek a fejlettebb technikák, mint a DWI, a kontrasztanyagos vizsgálatok, az MR-artrográfia, illetve az UTE és a ZTE.

A logopédiai tevékenység meghatározása alapján a kommunikációs zavarok funkcióterületek szerint osztályozhatók, ideértve a beszéd- és nyelvi zavarokat, a hangképzési nehézségeket, valamint a nyelészavarokat.

A középkorú nők mintegy 80 százalékát érintő perimenopauzától tapasztalható vazomotoros tünetek orvosi segítséggel enyhíthetők, az életminőség pedig számottevően javítható.

Kutatások és klinikai tapasztalatok is alátámasztják, hogy az állatasszisztált intervenciók jól alkalmazhatóak a pszichiátria területén is, olyan pszichés zavarok esetén, mint például a depresszió, szorongás, traumák, autizmus spektrumzavar, ADHD vagy akár a skizofrénia

A gyermekkori figyelemzavar és hiperaktivitás (ADHD) a gyerekek mintegy 5%-át érinti, de csak töredékük jut el a diagnózis megállapításáig és az adekvát kezelésig. Ennek az ADHD diagnosztikáját és terápiáját nehezítő számos kihívás lehet az egyik oka.

A metabolikus szindróma számos, önmagában is jelentős cardiovascularis kockázati tényező összegsége. Ezek közül a dyslipidaemia és a szénhidrát-anyagcsere különböző zavarai mind hozzájárulhatnak a hypertonia kialakulásához. Metabolikus szindrómában a hypertonia kezelése holisztikus szemléletet igényel, mivel a vérnyomáscsökkentésen túlmenően a kísérő metabolikus rendellenességek rendezése is szükséges, a cardiovascularis rizikó minél szélesebb körű csökkentése miatt.

A fájdalom csillapítása az orvoslás minden területén kiemelt fontosságú. A fogorvosi beavatkozásokat követő fájdalom hatékony és biztonságos kezelése kulcsfontosságú, nemcsak a páciens életminősége, hanem a bizalom és elégedettség fenntartása, továbbá a funkció helyreállításának szempontjából is. Ez az összefoglaló segítséget nyújt az orvosoknak a megfelelő posztoperatív fájdalomcsillapításban.

A fájdalomcsillapítás az egyik legalapvetőbb tevékenység a mindennapi gyakorlatban. Nemcsak azért, mert az akut, és természetesen a krónikus fájdalom is egy kellemetlen, ugyanakkor szubjektív élmény, hanem azért is, mert a fájdalom olyan kórtani folyamatok triggere, amelyek direkt módon endokrin, cardiovascularis és pszichés kórképeket is elő tudnak idézni, de közvetetten gyakorlatilag bármely szervrendszerre képesek hatni.

A fájdalom fontos és gyakori egészségügyi problémát képez évezredek óta, és az alapellátásban is az orvoshoz fordulás egyik leggyakoribb oka (1, 2). A fájdalom lehet lokalizált (helyi) vagy generalizált (általános), akut (heveny), mely napokon belül vagy maximum egy hét alatt elmúlik, vagy hosszabban tartó, krónikus (idült), amely hetekig vagy hosszabb ideig is eltarthat.