A teljes genom szintjén feltárták a leggyakoribb tumorokban előforduló epigenetikai változásokat. A masszív és specifikus DNS-metilációs módosulások közreműködnek a tumorkialakulásban, -progresszióban és -disszeminációban egyaránt, írja az Oncogene tanulmánya.
A Genom Research című lapban nyilvánosságra hozott tanulmány szerzői azt elemezték, mennyiben befolyásolják a magzat fejlődését az örökletes tényezők, illetve mennyiben játszik benne szerepet az anya étrendje, mentális állapota és életmódja.
A betegségre hajlamosító genetikai tényezők és a környezet hatása az epigenom módosításán keresztül érvényesülhet, az epigenetika lehet a kapcsolat az oki tényezők, valamint a betegség kialakulása között. Az epigenetika közvetítő működését a gyulladásos bélbetegség példáján mutatjuk be.
Egy nemzetközi kutatócsoport ikreket vizsgálva először mutatta meg, hogy a magzatot a méhen belül érő hatások meghatározzák az újszülött úgynevezett epigenetikai profilját, egyebek között későbbi betegségkockázatát.
A régi szülészeti-nőgyógyászati kézikönyvek azt tanították, hogy a méhlepény áthatolhatatlan a magzati sejtek számára. Ma már tudjuk, hogy egy-egy magzati sejt bejut az anya vérébe. Először 1997-ben számoltak be arról, hogy a várandós nők vérében szabad magzati eredetű DNS is kimutatható, így a laboratóriumok – elvben – akár egyszerű vérvétellel nyert mintából is elvégezhetnék azokat a genetikai vizsgálatokat, amelyekhez – a gyakorlatban – magzatvízre vagy chorionboholy-sejtekre (tehát a magzatot veszélyeztető, invazív mintavételre) van szükség. A klinikai magzati diagnosztikában még csak most kezdi éreztetni hatását ez a felismerés.
Ha egyetlen egészséges növényi olajat kellene megnevezni, a többség valószínűleg az olívaolajat említené. De mitől különleges – ha egyáltalán az – az olívaolaj?