Márai Sándor azonos című kisregényéből készült az Eszter hagyatéka című film, amelyet múlt csütörtöktől vetítenek a magyar mozikban. Az alkotás, amelyet rendezőként és producerként is Sipos József jegyez, a harmincas évek Balaton-felvidékére repíti a nézőt.

A Harmónia Orvosklub május 8-án tartja következő összejövetelét a Fészek Művészklubban. Az érdeklődőket a VII. kerület, Kertész u. 36. szám alatt 18.30 és 21 óra között várják.

Edward Albee színpadi örökzöldjét, a Nem félünk a farkastól című darabot mutatja be február 9-én a békéscsabai Jókai Színház. Az általában négy színész számára jutalomjátékot nyújtó előadást az igazgató, Konter László rendezi. A debreceni Csokonai Színházban három bemutató is lesz februárban: 2-án Verdi Nabuccóját, 3-án Hobo (Földes László) Csattanuga Csucsu című estjét, 16-án pedig Kiss Csaba drámáját, a Kun Lászlót tűzik műsorra. Ugyancsak a hónap országos eseménye a Deszka Fesztivál, 17-től 23-ig, melynek keretében kortárs drámákat adnak elő. Ősbemutatót tartanak februárban a Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházban is. Miskolczi Miklós A százados című darabja 1956–57-ben és az 1980–90-es években Dunaújvárosban játszódik – az előadást Smuk Imre rendezi. Az utóbbi években szinte végigsöpörtek a magyar színházakon az ír Marton McDonagh darabjai (jelenleg is látható a Radnóti Színházban A kripli, az Örkényben pedig a Piszkavas). Egerben, a Gárdonyi Géza Színházban február 9-én mutatják be A párnaember című négyszereplős darabját, Dömötör András rendezésében. Kaposváron, a Csiky Gergely Színházban a zsúfolt januárt (amikor is bemutatták Mohácsi János rendezésében az 1956 / őrült lélek, vert hadak, valamint Caragiale Farsangját Parti Nagy Lajos, Réthly Attila rendezésében) februárban is két bemutató követi: a főiskolások Znamenák István rendezésében Brecht–Weill Koldusopera, 16-án, 21-én pedig a Hagymácska című mesemusical. Majdnem februárinak számít Kecskeméten, a Katona József Színházban Gogol Háztűznézőjének január végi premierje. Az előadás érdekessége, hogy a prózai színészeket a táncos-koreográfus, Juronics Tamás irányítja. A kamaraszínházban 23-án mutatják be Pozsgai Zsolt Liselotte és a május című kétszereplős komédiáját a szerző rendezésében. Miskolcon nyilván szép hosszú szériára számítanak a Hippolit, a lakáj esetében; Zágon István–Nóti Károly–Eisemann Mihály zenés vígjátékát – melyben Schneider úr „minden körülmények között az Operában volt” – Vajda Katalin és Vajda Anikó átigazításában, Balikó Tamás rendezésében játszszák. Február 10-én és 17-én is bemutatót tartanak Nyíregyházán, a Móricz Zsigmond Színházban. Előbb Jasmina Reza Művészet című darabját, majd pedig – a Kamaraszínpadon – Weöres Sándor mindig nagy kihívást jelentő művét, a Kétfejű fenevadat mutatják be. John Fowles A francia hadnagy szeretője című regényéből híres film készült Meryl Streep és Jeremy Irons főszereplésével a nyolcvanas évek elején. Most színpadra állítják a Pécsi Nemzeti Színházban; a viktoriánus korban játszódó történetet Korognai Károly rendezi, a premier: február 2-a. A Soproni Petőfi Színházban is február 2-án lesz a premierje Lajtai Lajos – Békeffi István: A régi nyár című népszerű zenés játékának, az előadást Szilágyi Tibor rendezi. Székesfehérváron, a Vörösmarty Színházban Döme Zsolt–Szurdi András– Szakál Attila Kísértettangó című táncjátékát mutatják be február 18-án, a Kamaraszínházban pedig 11-én ismét Martin McDonagh, ezúttal a Vaknyugat című művének lesz a premierje, ezt Guelmino Sándor rendezi. Tatabányán, a Jászai Mari Színházban is ősbemutató lesz: Kárpáti Péter Rejtő Jenő művéből írta Az öldöklő tejcsarnok (avagy a néma írógép titka) című darabját; az előadást Tóth Ildikóval a főszerepben Novák Eszter rendezi, a bemutató február 23-a. Cserhalmi György rendez a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban: Arthur Miller Pillantás a hídról című darabjának bemutatója február 16-án lesz.

Csehov orvosai Ami engem illet, az egész világ színháztörténetét le tudnám írni Anton Pavlovics Csehov drámáinak előadásaival. Nemcsak azért, mert Sztanyiszlavszkij óta – aki a legtöbb darab ősbemutatóját rendezte – Ottomar Krejcától Giorgio Strehleren és Peter Brookon át Peter Steinig, illetve itthon Horvai Istvántól Székely Gáboron, Zsámbéki Gáboron, Valló Péteren át Ascher Tamásig minden valamirevaló rendező megkerülhetetlennek érzi az ő drámai életművét, hanem azért is, mert – hadd legyek szubjektív és elfogult – nincsen manapság olyan élethelyzet, konfliktus vagy viszony, amely ne lenne föllelhető valamelyik drámájában. Csehov talán a legmodernebb klasszikus, és – Shakespeare és Moliére mellett – világszerte a leggyakrabban játszott szerző. Magyarországon általában minden évtizedben van egy-két Csehov-évad; a kilencvenes évek például Ács János kaposvári Sirály-rendezésével kezdődtek, átvonult még rajtuk az Ascher rendezte Három nővér a Katonában, bemutatták Valló Péter Ványa bácsiját a Radnóti Színházban, az évtized legvégén pedig Bagossy László rendezésében egy remek Cseresznyéskertet a Bárka Színházban. És volt még egy emlékezetes Platonov a Katonában (szintén Ascher rendezte, és Balkay Géza játszotta Platonovot), egy felejthetetlen Ivanov a Székely Gábor által igazgatott Új Színházban (az előadást is Székely rendezte, és Cserhalmi György volt a címszereplő); Csehov-szériába kezdett egy fiatal rendező, Telihay Péter, jobbára vidéken. Alföldi Róbert rendezett egy zajos sikerű, vízben és kékben tocsogó Sirályt...