Korunk egyik legnagyobb súlyú és jelentőségű betegségcsoportja a cukorbetegség, ami jelenleg a betegek számát és a kapcsolódó betegségeket is tekintve világjárványnak tekinthető.

A gyermekreumatológiai betegségek közül a leggyakoribb krónikus gyulladásos kórkép, a Juvenilis Idiopathiás Arthritis (JIA), amelynek értelmezését patomechanizmusának mélyebb megértése, valamint a képalkotó diagnosztikai módszerek fejlődése új alapokra helyezte.

Az immunonkológia egyik „legkeresettebb hírességei” a tumort infiltráló limfociták. A sejtes összetevők meghatározásán túl fontos a tumor mikrokörnyezetében zajló, a tumort infiltráló limfocitákra gyakorolt hatások együttes értelmezése. A klinikai gyakorlatban alapvető a tumort infiltráló limfociták prognosztikai és prediktív biomarkerként való azonosítása.

A Science folyóiratban október 11-én jelent meg a St. Jude Children's Research Hospital kutatóinak cikke, amelyben az immunellenőrzőpont-gátló terápiák hatásosság-javításának egy új módszerét ismertették.

A zsírszövetben zajló patofiziológiai folyamatok, valamint az elhízás és a krónikus gyulladás közötti kölcsönhatások világos megértése a társbetegségek kialakulásának jobb megértéséhez vezethet, és új célpontokat biztosíthat az elhízás kezelésében.

Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a túltápláltság kritikus szerepet játszik az alacsony fokú gyulladás kialakulásában. Pontosabban, a zsírszövet krónikus gyulladása elhízott egyének esetén az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának döntő kockázati tényezője.

Az elhízással összefüggő magas vérnyomás mögött meghúzódó mechanizmusok összetettek és sokrétűek, és többek között magukban foglalják a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer/szimpatikus idegrendszer túlaktiválását, az adipokinek túlzott stimulációját, az inzulinrezisztenciát, az immunrendszer diszfunkcióját, a vese-, szív-, és zsírsejtek strukturális/funkcionális változásait.

Japán kutatók új eredményei szerint az ovalbumin és a szarvasmarha-szérumalbumin is fokozza a béltraktus tumorokkal szembeni védekezőképességét.

A PPARβ/δ jelátvitel célzott kezelése ígéretes megközelítés lehet a T-sejtek által közvetített daganatellenes immunitás javításában.

Az immunonkológiai terápia, jelesül az immunellenőrzőpont-útvonalak, még pontosabban a citotoxikus T-lymphocyta-asszociált protein-4 (CTLA-4) és a programozott sejthalál-1 (PD-1) terápiás gátlása paradigmaváltást eredményezett a szolid tumorok terápiájában. A lymphomák különböző típusai immunológiai érzékenységük alapján ugyancsak célcsoportjai lehetnek az említett kezelési formának, amit az előzetes vizsgálati eredmények bizonyítanak is.