Bizalmatlanok, pesszimisták vagyunk és egyre individuálisabban gondolkodunk, szükség van a nehézségekkel való megküzdési képességet támogató, pozitív modellekre - ez derül ki a Kopp Mária által szerkesztett Magyar lelkiállapot 2008 című tanulmánykötetből, melyet csütörtökön mutattak be a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársai.

A klinikai idegtudományokat a teljesség igényével gondozó egyetlen szakfolyóirat, a Clinical Neuroscience 2004-ben kapott nemzetközi regisztrációt. Ennek kapcsán született meg az újszerű szakmai rendezvény, az „Élőszám” ötlete: egy szakmai programmal fűszerezett kötetlen találkozóé, amelyen a lap tulajdonosai és közreműködői – lektorok, szerzők, szerkesztők – mellett a szakma hazai kiválóságai vesznek részt. A 94 regisztrált résztvevővel zajlott 3. Élőszám – amely a Lundbeck Hungaria Kft., a Novartis Hungária Kft., a Pfizer Kft., a Richter Gedeon Nyrt., a Solvay Pharma Kft., TEVA Gyógyszergyár Zrt. és az UCB Magyarország Kft. támogatásával valósult meg – a lap Praxis és Fórum rovatát keltette életre. A tulajdonos társaságokat arra kértük, hogy szűkebb szakterületük aktuális klinikai kérdéséről beszélgessenek a hallgatósággal.   A Magyar EEG és Klinikai Neurofiziológiai Társaság szervezésében egy fiatal és egy tapasztalt kutató, Clemens Zsófia és Bódizs Róbert beszélt az alvási orsók szerepéről a memóriakonszolidációban. A Magyar Idegés Elmeorvosok Társasága szervezésében Szikora István főorvos és Bodosi Mihály professzor vitázott a carotis-szűkület korszerű ellátásának dilemmájáról (endarterectomia vagy stent). A Horányi Béla Klinikai Idegtudományi Társaság a sztrók témakörét szélesítette – Folyovich András és Döme László érdekes feladatra vállakoztak: a heveny agyi történést igen gyakran kísérő depressziós szindróma neurológiai és pszichiátriai megközelítésére. A Magyar Stroke Társaság vitája az intrakraniális nagyérszűkületek ellátását járta körbe. Óvári Csaba és May Zsolt az új lehetőségek ígéreteit vázolták a bizonyítékok tükrében.   A Magyar Idegtudományi Társaság előadói, Penke Botond és Puskás László azon vitáztak, hogy a jelenleginél specifikusabb, új gyógyszermolekulákat vajon a fejlesztés inkább kémiai, vagy inkább genetikai alapokon tudja-e megközelíteni. A Magyar Gyermekneurológiai– Idegsebészeti, Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Társaság fiatal előadói, Tegzes Andrea és Hegyi Márta főorvosok izgalmas esettanulmányokat mutattak be az epilepszia témakörében. Szokatlan zajlású kórképek elemzésével arra hívták fel a figyelmet, hogy az epilepsziás roham egyes esetekben valóban csak a leginkább látható része az egyébként is meglévő problémáknak.   A Magyar Epilepszia Ligától Sólyom András és Gyorsok Zsuzsa azt a kérdést feszegette, vajon van-e már lehetőség a heveny neurológiai történéseket kísérő epilepsziás rohamok, illetve az ezek nyomán gyakran kialakuló epilepsziabetegség megelőzésére.   A tudományos programot a Magyar Idegsebészeti Társaság előadója, Erőss Lóránt főorvos előadása zárta, aki statisztikai adatokra támaszkodva arról beszélt, hogy a műtéti kezeléssel gyógyítható epilepsziás betegek a hazai ellátórendszerekben csupán szórványosan jelennek meg.