Ez év nyarán nagy jelentőségű tárlatnak ad helyet a Szépművészeti Múzeum. A Lélek és Test című bemutató az eddigi legnagyobb szabású magyarországi fotóművészeti tárlat. Az esemény paradoxona, hogy bár nincs még egy olyan közép- európai ország, amelyik világviszonylatban ennyi kiemelkedő alkotót adott volna egy művészeti ág történetéhez, mint Magyarország a fotóhoz, éppen itthon a fotográfia kultúrája nem talált táptalajra a közönség körében. Még mindig nagyon erősen tartja magát az a felfogás, hogy „műtárgynak” csakis a tradicionális, manuális módon készülő képzőművészeti alkotások tekinthetők, és kizárólag ezek tartoznak bele a „művészet” fogalmába. A Szépművészeti Múzeum tárlata mintha szakítana ezzel a hagyománnyal, amikor Monet, az impresszionisták és Van Gogh után teret ad a fotográfia legnagyobb mestereit felvonultató kiállításnak is.   A nagyszabású bemutató kezdeményezője a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum, a tárlat gerincét ennek a gyűjteménynek a legszebb darabjai adják. Az 1991 óta működő intézmény jelenleg az egyetlen, a fotográfiai alkotásokat koncepciózusan gyűjtő közgyűjtemény, kollekciójában milliós nagyságrendű műtárgyállomány, több ezer fényképezőgép és fényképezéssel kapcsolatos tárgy szerepel. Mindezek mellett a múzeumnak sok ezer kötetes könyvtára és a hazai fotótörténet szempontjából kulcsfontosságú adat- és dokumentumtára van, amely kivételes értéket képvisel a kutatók számára is. Sajnos a múzeumnak helyet adó épület méretei miatt nem teszi lehetővé, hogy a páratlan gyűjtemény állandó kiállítás keretében látogatható legyen. Pedig állományában világszínvonalú alkotások szerepelnek: Brassai (Halász Gyula), Robert Capa (Friedmann Endre Ernő), André Kertész, Moholy-Nagy László, Munkácsy Márton – hogy csak a legnagyobbakat említsük. A kollekcióból legutóbb 2007 őszén az Ernst Múzeumban debütált, majd országjáró körútra indult (M)érték – világhírű magyar fotográfusok című tárlaton láthattunk válogatást.   A Szépművészeti Múzeum jelenlegi kiállításán azonban nem csupán a kecskeméti múzeum gyűjteményéből kiválasztott művek tekinthetők meg, hanem a világ számos más jelentős gyűjteményéből érkeztek alkotások, így a New York-i Museum of Modern Artból, a párizsi Pompidou Központból, a kölni Ludwig Múzeumból és a világ legrégebbi fotográfiai múzeumából, a George Eastman House-ból (Nemzetközi Fotográfiai és Film Múzeum, Rochester). A műalkotások a válogatás nyomán így nemzetközi összefüggésrendszerben, külföldi kortársaikkal együtt tanulmányozhatók. A tárlaton a világhírű magyar származású fotóművészek alkotásai mellett a legjelentősebb, velük egy időben alkotó hazai művészek képei is helyet kapnak. A széleskörű bemutató igencsak indokolt: a hazai kortársaik – Balogh Rudolf, Escher Károly, Máté Olga, Pécsi József vagy akár Rónai Dénes – munkái nélkül nem érthetjük meg a kiemelkedő alkotók gyökereit, mint ahogyan nem tudjuk munkáikat beilleszteni az egyetemes fotótörténetbe, ha nemzetközi viszonylatban nem ismerjük kortársaik alkotásait.   Azáltal, hogy a kiállítás hat tematikus részben mutatja be a képeket, nemcsak az követhető nyomon, miként változott az egyes fotográfiai témák művészi értelmezése, de az is lehetővé válik, hogy a látogató felfedezze a különböző korszakokban a világ más és más pontján alkotó fotósok gondolati rokonságát. A tartalmi egységek az emberi létezést meghatározó kettősség, a kiállítás címében is feltüntetett fogalmak, a lélek és a test különböző aspektusai szerint épülnek fel. A szubjektum áll a középpontban „A test maga”, az „Énképek”, az „Egyedül” című részekben. Ezekben az emberi test, az egyén arca, a magány, az élet és a halál gondolatkörének művészi megfogalmazásai láthatóak. Az emberi kapcsolatok, a különböző embercsoportok és az emberiség legmegrázóbb eseményei, a háborúk a témái azoknak a felvételeknek, amelyek az „Együttlét”, a „Számkivetve” és „A pusztítás démona” címet kapták.   A jobbnál jobb fotográfiákat szemlélve óhatatlanul rácsodálkozunk arra, milyen sokszínű és gazdag ez a látszólag homogén műfaj. Milyen eltérő hatásokat eredményezhet például a fények és árnyékok egyéni alkalmazása, a más és más perspektívából, alul vagy felülnézetből komponált megoldások vagy a jellegzetes rajzolatú objektívek alkalmazásával különböző fotópapírra készített nagyítások. Festészetet utánzó, úgynevezett „piktoralista” képek, pillanatfelvételek, megrendezett műtermi, illetve stúdiófotók virtuóz képi világa bűvöli el a látogatót ezen a kiállításon, amelyről csak remélni tudjuk, hogy nem marad folytatás nélkül. Lélek és Test, Kertésztől Mapplethorpe-ig a fotográfia legnagyobb mestereinek szemével, Szépművészeti Múzeum, 2008. augusztus 24-ig