Szakmai megoldások keresése helyett indulatos vitákba torkollik az a kommunikációs háború, amely a vizitdíjat eltörlő népszavazás után tört ki. A kormánypárti politikusok a legnagyobb ellenzéki pártot felelőtlen magatartással vádolják, a Fidesz vezetői viszont a referendum eredményét használva politikai céljaik megvalósítására folyamatosan hangoztatják: a népszavazással léket kapott az egészségbiztosítás reformja, a kormányzó pártoknak ezért esélyük sincs arra, hogy még ebben a ciklusban végigvigyék a rendszer átalakítását. A kormány egészségbiztosítási rendszerátalakítással kapcsolatos kudarcát „elősegítendő” a Fidesz és a KDNP március 12-én törvényjavaslatot nyújtott be a parlament elé az egészségbiztosítási törvény hatályon kívül helyezése érdekében. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke a népszavazás utáni sajtótájékoztatóján emlékeztetett arra, hogy őszre esedékes az Albert házaspár népszavazási kezdeményezése az egészségbiztosítás privatizációjának megakadályozására, így a pártelnök szerint a kormányzó pártok a Fidesz javaslatának támogatásával megspórolhatnának az országnak több milliárd forintot, maguknak pedig egy, a március 9-i népszavazáshoz hasonlatos kudarcot. A Fidesz elnöke ezért arra kérte a kormánypártok vezetőit: függesszék fel az egészségbiztosítás privatizációjáról szóló törvény hatályba lépését, és ne népszavazáson méressék meg programjuk támogatottságát. A rendszer átalakításáról szóló koncepciójukat illesszék be a 2010-es választási programjukba, és akkor majd eldől, hogy a választópolgárok miként vélekednek terveikről. A Fidesz elnöke továbbra is tartja magát korábbi kijelentéséhez: ha kormányra kerülnek, visszaalakítják az egészségbiztosítást. Újabb referendum? A belpolitikai erőviszonyokat és az indulatoktól túlfűtött hangulatot figyelembe véve nem is érdemes azzal a fikcióval számolni, hogy mi történne abban az esetben, ha a kormány elfogadná a Fidesz javaslatát, vagyis visszavonná a törvényt. Az már sokkal reálisabb felvetés, hogy mi lesz akkor, ha az Albert házaspár által feltett kérdés alapján összegyűlt aláírásokat hitelesíti az Országos Választási Bizottság (OVB), és az Országgyűlésnek ismét újabb népszavazásról kell majd döntenie. Márpedig eddig a szakszervezek és a civil szerveződések segítségével a kiírás elrendeléséhez szükséges 200 ezer helyett közel 500 ezer aláírás gyűlt össze március közepéig. A Liga szakszervezet elnökének, Gaskó Istvánnak a tájékoztatása szerint az aláírásgyűjtő íveket április 10-én adják át a választási bizottságnak, addigra pedig feltehetően még többen lesznek, akik támogatják kezdeményezésüket; összességében 600-700 ezer aláírásra számítanak a szervezők. A márciusi szociális népszavazáson résztvevők száma és a tb-mentő akció támogatottsága a kormányzó pártok számára intő jel lehet – véli, és csak akkor vonják vissza kezdeményezésüket, ha a kabinet hatályon kívül helyezi az új egészségbiztosítási rendszerről szóló törvényt, és a következő 5 esztendőre garanciát vállal arra nézve, hogy nem engedik be a privát tőkét az egészségügybe.   Bár az Országgyűlés egészségügyi bizottságának elnöke, Kökény Mihály szerint a hatályos törvény alapján időközben okafogyottá vált az Albert házaspár benyújtotta referendumkezdeményezés, a politikai elemzők nem tartanak elképzelhetetlennek egy újabb szavazást. A referendum rémképét eleve elutasító kormánypárti politikusok azzal érvelnek, hogy az a kérdés, hogy „Egyetért-e Ön azzal, hogy Magyarországon ne vezessék be a mindenki által kötelezően választandó üzleti alapon működő több-biztosítós egészségbiztosítást?” – már nem állja meg a helyét, ugyanis a törvény másodszori elfogadása után létrejövő modell nem a versengő üzleti biztosítós rendszert valósítja meg Magyarországon – állítja Kökény Mihály. Éppen ezért az egészségügyi miniszter, Horváth Ágnes levélben kérte Albertékat, hogy álljanak el kezdeményezésüktől. Ez csak olaj volt a tűzre, válaszul a házaspár újabb kérdést terjesztett az OVB elé, amellyel most már azt szeretnék elérni, hogy a nyereségérdekelt magánbefektetők még kisebbségi tulajdonrészt se szerezhessenek a pénztárakban. Az új kérdés, melyet idő közben már hitelesített is a bizottság, így hangzik: „Egyetért-e Ön azzal, hogy Magyarországon ne vezessék be a mindenki által kötelezően választandó, üzleti alapon működő, többpénztáras egészségbiztosítást?” Vagyis ebben a kérdésben a „több-pénztáras” kifejezés szerepel a „több-biztosítós” helyett.   Lövétei István alkotmányjogász szerint minden értelmezés kérdése, s fontos lenne előbb azt tisztázni, mit tekintünk pénztárnak és mit biztosítónak. Az Index hírportálnak nyilatkozó szakértő szerint a hiányzó végrehajtási rendeletek miatt azonban ma nehéz megmondani, hogy a február 11-én elfogadott törvény több biztosítóról vagy több pénztárról beszél-e. Az egyetemi tanár szerint előfordulhat, hogy az Országgyűlésben ülő kormánypárti többség saját értelmezése szerint nem fogadja el a törvényre kötelező érvényűnek az őszi népszavazás döntését. Ezt a helyzetet egy alkotmánybírósági határozat oldhatja meg. A politikai elemzők szerint leghamarabb őszre várható a népszavazás időpontjának kiírása, vagyis hozzávetőleg a kisebbségi részvény értékesítésére kiírandó pályázattal egy időben, ez viszont ómen a kormányra nézve. Van visszaút? Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának szakértője a Népszabadság Népszavazás után – reform közben címmel megrendezett II. Egészségbiztosítási Konferenciáján osztotta azok véleményét, akik úgy vélik, hogy a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj eltörlését eredményező népszavazás mindenképp hatással lesz a biztosítási rendszer reformjára. A legnagyobb kormánypárt szakértői között már most is vannak néhányan, akik jobbnak látnák, ha a következő országgyűlési választásig nem engednének magánbefektetőket a rendszerbe. Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője a közszolgálati televízió Napkelte március 18-ai adásában elmondta, érzékelik a befektetők elbizonytalanodását, és „érdeklődés hiányában” elképzelhető egy olyan megoldás is, hogy a területi alapon működő, száz százalékban állami tulajdonban lévő pénztárak szervezik a jövőben a lakosok ellátását. Vagyis ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a kormány visszatér a korábban Orosz Éva közgazdász által javasolt, az MSZP által eredetileg is preferált modellhez. Ám az SZDSZ elszántsága miatt kérdés, hogy miként tudja az MSZP befolyásolni a következő időszak folyamatait. A Népszabadság információi szerint a szocialista frakcióban felmerült az is, hogy esetleg tárcacserével szerelnék le az egészségügyi reformot szívügyének tekintő SZDSZ-t. E szerint a forgatókönyv szerint Horváth távozna, helyét pedig egy MSZP-s miniszter venné át. A szabad demokratáknak cserébe egy másik tárcát ajánlanának fel.   Kincses Gyula, a szaktárca szakállamtitkára egyetért azokkal, akik szerint a népszavazás eredménye növelte azon befektetők bizonytalanságát is, akik be szeretnének lépni a biztosítási rendszerbe. A piac minden kockázatot beáraz – mondta a konferencián, majd hozzátette: a kisebbségi részvények értékesítésekor bevételkiesést okozhat az a bizonytalanság, amely a társadalom alacsony reformbefogadó képességéből, a politikai harcok légköréből fakad. De a kormány határozott, és ha kell, befektetők nélkül is belevág a reformba. Nincs más út – véli Kökény Mihály –, mert a jelenlegi rendszer fenntarthatatlan. Március végére a cégbírósághoz benyújtják a részvénytársaságok alapító okiratát, és a jövő év áprilisa után már az új pénztárak szerződnek a szolgáltatókkal. (Erről bővebben lásd „Alakulnak a pénztárak” című keretes írásunkat.) Jobb Jövő (Légi) Társaság Persze az már csak megítélés kérdése, hogy a kormány bátor vagy vakmerő – vélik az egészségügyi közgazdászok, de az tény, hogy a reformnak minősített ámokfutásnak nincs szakmai háttere. Elemezhetetlen, bírálhatatlan és megítélhetetlen mind az előnyök, mind a hátrányok szempontjából – véli Gulácsi László, a Corvinus Egyetem docense, aki a konferencián egy légitársaság kapitányi jelmezébe bújva ekképpen karikírozta a jelenlegi helyzetet: „Hölgyeim és Uraim! Üdvözlöm Önöket a Jobb Jövő (Légi) Társaság 0309-es számú járatának fedélzetén. Itt a kapitány beszél. A repülési időt nem tudom megmondani, a cél pedig folyamatosan változik. Örömmel tudatom Önökkel, hogy Business Class-utasainknak jó esélyük van arra, hogy elérjék a célállomást anélkül, hogy komolyabban megsérülnének a repülés során. A kedves Economy Class-utasainknak megérkezési és túlélési esélyei a jegyeik árával egyenesen arányosak, átlagosan 20-40 százalékkal alacsonyabbak a Business Class utasainál; kérjük szíves megértésüket. Csatolják be biztonsági öveiket, és élvezzék az utazást. Az időjárás a Jobb Jövőben jó, kissé vagy nagyon borult, enyhe vagy erős forgószél fúj, a hőmérséklet pontosan bemérhetetlen.”   Gulácsi László szerint az erőltetett rohamtempó helyett meg kellene állni egy-két évre, ugyanis ahhoz, hogy a társadalom számára előnyös rendszert vezessünk be, megalapozott kutatásokra és szakmai konzultációra lenne szükség. Körbe kellene nézni, és megvizsgálni azt, hogy milyen előnyös elemek vehetők át másoktól, és ezeket hogy lehet adaptálni a mi rendsze rünkbe. A mostani az átalakítás menetét megalapozó névtelen szakértők által – Medmin Bt., Gandalf Bt. stb – publikált „tanulmányok” egészség-gazdaságtan szempontjából értékelhetetlenek, nélkülözik a szakirodalomi adatokat, és alkalmatlanok azon rendszer kialakításához, amely működtetni tudná a minőségi, biztonságos betegellátást. Másik szemszögből Egy biztosító-befektető nem politikai, gazdasági aspektusokból vizsgálja az egészségügyi reform várható hatását, eredményét – állítja Filvig István, a Signal Biztosító Zrt. elnök-vezérigazgatója. Aki szerint nem kell csodálkozni a magyarországi eseményeken, hiszen a világon mindenütt nagy problémát okoz a betegek gyógyításának finanszírozása, már csak azért is, mert az ellátásokra fordított kiadások üteme gyorsabban növekszik, mint a gazdaság – ez a tény azonban a befektető szempontjából komoly kockázatot jelent. Ugyanis a biztosítóknak nincsenek eszközei a költségek visszaszorítására.   Fliving István szerint a befektetés mérlegelésekor a lakosság preferenciájának és a törvényi szabályozásnak egyforma súlya van, mindkettő egyaránt fontos kiindulópont a magánbiztosítók számára. Márpedig egy 50 százalékos többséggel bármikor módosítható törvény nem jelent komoly védelmet a potenciális befektető számára, és a jelenlegi közhangulat sem ösztönzi a társaságokat. A biztosító vezérigazgatója számára érthetetlen, hogy a kormány hogyan mert belevágni egy „feles” törvénnyel az átalakításba, ráadásul erőltetett menetben, nem hagyva elegendő időt ahhoz, hogy megalapozott számítások birtokában, felelősen dönthessenek a kisebbségi tulajdonrész vásárlásáról. Miközben az már ismert, hogy a kormány mennyi bevételt remél a részvényértékesítésből, alapvető, az üzleti eredményeket jelentősen befolyásoló döntésekről az üzleti szféra tagjai még nem tudnak semmit. Az aránytalanságokat érzékeltetve az elnök elmondta: a kormány a 49 százalékos részesedésért cserébe a pénztár területéhez tartozó taglétszám arányában 6 és 24 milliárd közötti egyszeri tőkebefektetést vár el a pályázóktól, de a pénztáralakítás miatti beruházások, valamint a törvény által előírt biztonsági tőketartalékok még további 20 milliárdos kiadást okoznak majd a kisebbségi tulajdonosnak.Ezzel szemben a rendszer indulását megelőző 10. hónapban még bizonytalan, hogy mi lesz a járulékfizetés fejében járó szolgáltatási csomag tartalmának módosításával és a fejkvótával. Nem tudni azt sem, hogy a társaságoktól milyen prevenciós tevékenységet kíván meg a kormány, bizonytalan a járóbeteg-ellátás reformja, és az uniós fejlesztésekkel kapcsolatban is hallgatnak a politikusok. Márpedig ezek a döntéshez megkerülhetetlen kérdések.   A Signal Biztosító vezérigazgatója szerint a kabinetnek a reformmal kapcsolatos kommunikációja során nem szabad eltitkolnia azt sem, hogy a kisebbségi tulajdonos befektetése nyomán profitot remél. Ez az üzlet alapja, ám a hatályos törvény szigorú feltételekhez köti és maximalizálja a profitot – márpedig most úgy tűnik, hogy ez az üzlet nem túl kecsegtető. Ezt bizonyítandó Fliving István kalkulációja szerint egy egymilliós pénztári taglétszámot felölelő terület „megvásárlásához” szükséges 20 milliárd forintnyi befektetés hozamához legkorábban csak a negyedik esztendőben juthat hozzá a kisebbségi részvények tulajdonosa. Mivel ennek mértéke az eredmény – ha van egyáltalán – legfeljebb 2 százalékának 49 százaléka lehet, így évente legfeljebb 1 milliárd forint nyereséget könyvelhet el a befektető. Márpedig ha ezt az összeget ma állampapírba fektetnék, akkor az első évtől kezdve 1,4 milliárdnyi hozammal számolhatnának úgy, hogy nincsenek kiszolgáltatva a politikai pártoknak vagy az éppen hatalmon lévő kormánynak.   Dr. Lukács Marianna, a Patika Egészségpénztár – Új pillér ügyvezető igazgatója arra hívta fel a konferencia résztvevőinek figyelmét, hogy miközben a kormány versenyt szeretne generálni az egészségpénztárak között, kizárja az ár szerepét: kötött a fejkvóta, és a kötelező szolgáltatói szerződések esetében legfeljebb +/-10 százalékos eltérést engednek, sőt az induláskor nem lehetséges a tagtoborzást sem. A működési költség 3,5 százalékos maximalizálása és a 2 százalékos profitkorlát miatt a jelenleginél nem lesz hatékonyabb az ügyfelek számára a szolgáltatások szervezése. A szolgáltatói oldalon ezekkel a feltételekkel kizárt a verseny. A befektetőket képviselő pénztár vezetője kifogásolja azt is, hogy miközben a kisebbségi tulajdonostól tudástőkét várnak, ennek érvényesüléséhez a 49 százalékos tulajdonrészhez kapcsolódó irányítási jogokat nem biztosítják. Lukács Marianna szerint fontos lenne, hogy ne veszítsük szem elől a reform célját sem, vagyis az egészséges életévek növelését, márpedig erről a jogalkotók többsége úgy tűnik, hogy megfeledkezett.