A Sleep Health folyóiratban február 26-án jelent meg a Central Queensland University, Appleton Institute for Behavioural Science kutatóinak cikke, amelyben azt a kérdést járták körül, hogy a szexuális aktivitás milyen hatással van az alvásra. A legenda igaz, bár nőknél és férfiaknál különbözőképpen jelentkeznek az előnyök.

Március 30-án váltja a téli időszámítást a nyári, az órákat vasárnap hajnali 2-ről 3-ra kell átállítani. Kivédhetők az átállítással járó esetleges tünetek?

Aki kialvatlan, az hajlamosabb nassolni – emeli ki dr. Dombovári Magdolna, a Somnocenter Alvászavar Központ neurológus, szomnológus szakorvosa.

Még akkor is, ha eleget alszunk, az alvás rendszertelensége növelheti a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát.

A Nemzetközi Epilepszia Elleni Liga 2017-ben az „idiopátiás generalizált epilepsziákat” a „genetikus generalizált epilepsziák” csoportjába sorolta. A szindrómák felismerése és a GGE csoporton belüli elkülönítése a kezelés és a prognózis meghatározása szempontjából is alapvetően fontos.

Az obstruktív alvási apnoe a legismertebb és leggyakoribb alvásfüggő légzészavar, amelyet a légutak részleges vagy teljes elzáródása jellemez alvás közben.

Bár az új kritériumok ígéretes érzékenységet és specificitást mutattak az első fázisú adatok alapján, további érvényességi vizsgálatok szükségesek a megbízhatóságuk megerősítéséhez.

Az akut posztoperatív fájdalom kezelése alapvető fontosságú a megfelelő és kellően kíméletes posztoperatív ellátás szempontjából.

A változókort erőteljes hormonális ingadozások, ezáltal szerteágazó tünetek jellemzik. A változókorban lévő páciens kezelése összetett feladat, ami a vérzészavarok, hangulatzavarok, vazomotoros és genitourinális tünetek, anyagcserezavarok kezelését foglalja magába. A változókorra jellemző testösszetétel és testsúly változások kedvezőtlen anyagcsere hatásokkal járnak, így a kardiovaszkuláris kockázat növekedésében is szerepet játszanak. Az időben megkezdett életmód- vagy szükség esetén gyógyszeres kezelés a tünetek kezelésén túl a hosszú távú kockázatok csökkentésében is elengedhetetlen.

Az epilepsziás rohamokat számos, változatos megjelenésű, nem epilepsziás eredetű paroxysmalis jelenségtől kell elkülönítenünk. Ezek közül a legfontosabbak: syncope, pszichogén nem epilepsziás roham, migrén, TIA, transiens globális amnézia és egyes parasomniák.