Hozhat-e áttörést a betegelégedettségi platform, a magán- és állami szektor összehangolása, vagy az alapellátás gyökeres reformja egy olyan rendszerben, ahol még a kocsmának sincs valódi alternatívája?

Lapunk több, egymástól független, megbízható forrásból úgy értesült, hogy Ézsi Robin megpályázta a budapesti Bajcsy kórház főigazgatói posztját.

Fendler Judit, a Szegedi Tudományegyetem kancellárja 2026. szeptember 28-án megjelent, „A radiológiai képesség ki- és visszaszervezése” című írásában lényegében harmincöt év magyar képalkotó-diagnosztikai történetét egy nagy ívű folyamatként írja le. A történet kiindulópontja a rendszerváltás utáni tőkehiány, ami miatt a CT-, MR- és más képalkotó technológiák gyors fejlődését az állami egészségügy beruházási lehetőségei nem tudták követni. Ebbe a résbe lépett be a magántőke. Fendler az első jelentős szereplőként a mai Affidea elődjét, a Nemzetközi Egészségügyi Központot, a NEK-et említi, amely 1991-ben nyitotta első képalkotó központját a budapesti MÁV Kórházban. A társaság mögött, Fendler leírása szerint, izraeli befektetők álltak. [1]

A magyar képalkotó diagnosztika kiszervezése rögtön a rendszerváltás után kezdődött, hiszen a  CT, MRI, és egyéb képalkotó technológiák rapid technológiai fejlődését az állami egészségügy beruházási lehetőségei nem tudták követni.

Egy hónap alatt 7,7 milliárd forinttal növekedett a kórházak adóssága, augusztus végére a  tartozás elérte a 66,7 milliárd forintot, írja az Economx.

Évente mintegy 600-2300 új anorexiás eset fordulhat elő, itthon, az érintetteknek nagyjából harminc százaléka jut el az ellátórendszerbe.

A hosszú távú oxigénterápia (long term oxygen therapy; LTOT) megvalósítására ma már az oxigénpalackokon és a helyhez kötött oxigénkoncentrátorokon kívül egyéb megoldási lehetőségek is rendelkezésre állnak. A hordozható oxigénkoncentrátor (portable oxygen concentrator; POC) az LTOT legújabb technológiás megvalósítására kínál lehetőséget. A POC használatához – a palackos oxigénellátással és a helyhez kötött oxigénkoncentrátorokkal szemben – a vizsgálatok mind az egészségi állapotra gyakorolt hatást, mind a betegpreferenciákat, mind pedig a költséghatékonysági szempontokat tekintve legalább hasonló, számos esetben szignifikánsan kedvezőbb kimeneteket, eredményeket kötnek.

Az ágazatvezetés egyes intézkedésekből még nem rajzolódik ki, milyen egészségügyi rendszert akar felépíteni a kormány – ezért átfogó ágazati stratégiát sürget Sinkó Eszter, míg Orosz Éva szerint nem feltétlenül kell kész tervet letenni az asztalra.

Dr. Fendler Judit, az SZTE kancellárjának véleménycikke téves vagy hibás adatokból kiindulva von le következtetéseket egy máskülönben fontos szakmai vitában: szükséges-e, és ha igen, mely szolgáltatásokat kiszervezni külső beszállítóknak az állami egészségügyi intézményeknél.

A kiszervezésről és visszaszervezésről szóló előző cikkemben azt mutattam meg, hogy ezekről a döntésekről nem ideológiai, hanem hatékonysági és minőségi alapon érdemes gondolkodni. A következő hetekben konkrét példákon folytatom a vizsgálatot. Felváltva kerül sor egy-egy funkcionális háttérszolgáltatásra és egy-egy szakmai területre. Elsőként a takarítást vesszük elő.