Adatcunami és felelősségi dilemmák a digitális egészségügyben

A hazai Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térbe (EESZT) naponta több millió új egészségügyi adat, köztük 800 ezer e-recept és 300 ezer orvosi dokumentum kerül fel, miközben az okoseszközökből akár milliárdos nagyságrendű biometriai mérési adat is keletkezhet. A magyar telemedicina jelenlegi zászlóshajója a diabéteszgondozás, ahol a folyamatos glükózmonitorok adatai automatikusan beépülnek az EESZT-be. Ez a folyamatos távfelügyelet más krónikus betegségeknél is kulcsfontosságú lenne. Duray Z. Gábor főorvos adatai szerint azonban a hazai szívbetegek mindössze 12 százalékánál alkalmaznak távolról monitorozható eszközöket, pedig a kardiológiai távfelügyelet akár felére is csökkenthetné a halálozást. A technológia széles körű bevezetésének a kórházak hatalmas, 84 milliárd forintos adósságállománya szab gátat, így a prioritást jelenleg a gazdaságosság, nem pedig a telemedicina jelenti.

Az adatok növekedésével párhuzamosan a mesterséges intelligencia is megjelent a rendelőkben és a radiológiai laborokban, utóbbi területen az AI-fejlesztések csaknem 80 százaléka összpontosul. Bár az algoritmusok érzékenysége egyes képalkotó vizsgálatoknál már meghaladja a 90 százalékot, hazai elterjedésüket szintén finanszírozási akadályok lassítják. Az innováció ráadásul komoly jogi és etikai dilemmákat vet fel, amelyeket az Orvosi Hetilap tanulmánya is részletez. Ha egy rendkívül pontos algoritmus téved, és az orvos ez alapján hoz hibás döntést, a hagyományos felelősségi lánc felbomlik. A szakértők szerint új, többszereplős felelősségi modellekre van szükség, amelyek megosztják a terheket a fejlesztők, az intézmények és a klinikusok között. Mivel az egészségügyi adatok a kiberbűnözők kiemelt célpontjaivá váltak, az adatvédelem ma már a betegbiztonság alappillére, az Európai Unió pedig az AI Act révén már szigorú, magas kockázatú kategóriába sorolva szabályozza a területet, írja összefoglalójában az Economx.