Gyógyítás
Út a jövőbe: chippel jelölt betegek
2009. december 14. 09:47
Egyre közelebbi az a nap, amelyen a minden beteg bőre alá ültetett RFID-lapkáról (radio-frequency identification – rádiófrekvenciás azonosítás) könnyűszerrel leolvasható lesz a taj-száma és a teljes anamnézise.
A kicsinyke áramkörök alkalmasak a személyzet, a gyógyszerek és az eszközök jelölésére is, emellett nagymértékben automatizálhatják az adminisztrációt, csökkenthetik az emberi hibák számát és fokozhatják a páciensek biztonságát.
A rádiófrekvenciás azonosításhoz alapvetően két dolog kell: egy „jelölő” és egy „olvasó”. A jelölő egy miniatűr antennával ellátott mikroáramkör, amely valamilyen azonosításra alkalmas jelsorozatot (például számot) tartalmaz. A jelölő lehet aktív vagy passzív. Az aktív jelölők több évig működő áramforrást tartalmaznak, a passzív jelölőkben nincs elem, és csak az olvasó által kibocsátott energiát használják fel arra, hogy rövid – általában mindössze egy számsorozatot tartalmazó – rádióválaszt generáljanak. Ezeknek a lapkáknak sokkal kisebb a leolvasási távolsága – 10 millimétertől 5 méterig –, ugyanakkor parányiak, ezért könnyűszerrel beültethetők például a bőr alá. Az azonosító eljárás hasonlít a közismert vonalkódos módszerhez. Napjainkban a növekvő érdeklődés elsősorban a passzív jelölőknek – az egyre kisebb méretnek és az egyre olcsóbb árnak – köszönhet ő.
A betegeknél a legegyszerűbb a már számos fejlesztő által forgalmazott RFID-lapkával ellátott csuklópántok használata. A szalagba applikált jelölő képes interakcióba lépni a kórházi információs rendszerrel, és így jelentősen csökkentheti a betegfelvétel és -elbocsátás, illetve az osztályok közti áthelyezés adminisztrációs terheit.
Ennél „komolyabb” az USA szövetségi szervei által is jóváhagyott VeriChip rendszer, melynek jelölőit ténylegesen be lehet ültetni a bőr alá, és a beteg teljes anamnézisét tartalmazzák. Nem kell hangsúlyoznunk, mekkora előnyökkel járhat egy ilyen rendszer használata zavart, eszméletlen, idős vagy más miatt kockázatoknak kitett betegek esetében.
A Massachussetts Állami Kórházban például arra használják az RFID-jelöléseket, hogy elejét vegyék a vértranszfúziós komplikációknak. Az intézmény kritikus helyiségeiben – például műtőiben – elhelyezett érzékelők azonnal figyelmeztetik a személyzetet, ha a beteg vércsoportjával inkompatibilis vérkészítmény kerül a hatósugarukba.
A gyógyszergyárak bevonásával folynak olyan kísérletek, amelyekben a gyógyszerek egyedi azonosítására használják a jelölőket. Az RFID használatával megelőzhet ő a gyógyszercsere, a helytelen adagolás, a gyógyszerkölcsönhatásokból és a mellékhatásokból fakadó problémák, emellett egyszerűbb a kábító- és erős hatású készítmények felügyelete és a raktárkészlet adminisztrációja is.
A szakemberek szerint az RFID-nek különösen a betegfelügyeletben és a sürgős beavatkozást igénylő klinikai esetekben lesz a legnagyobb jelentősége. Az olcsó passzív RFID-jelöl őkkel gyakorlatilag mindent és mindenkit meg lehet jelölni, és az ideális végső cél egy olyan informatikai rendszer létrehozása, amely minden olyan személyt, berendezést, eszközt, gyógyszert és tevékenységet automatikusan rögzít a beteg bőre alá ültetett digitális kórlapon, akiknek és amiknek köze volt a kórházi történetéhez.
Az RFID-jelölések használata számos személyiségi és betegjogi kérdést is felvet, a jogvédő szervezetek például aggályosnak tartják, hogy a betegazonosítókat esetleg illetéktelenek is kiolvashatják, de a technológia fejlődésével ez a veszély egyre kisebb lesz. A tájékoztatási kötelezettség egyébként is érvényes az egészségügyi intézményekre, és az RFID alkalmazása esetén a betegeknek és hozzátartozóiknak pontosan tudniuk kell, hogy milyen jelölést használtak, milyen adataikhoz ki, hogyan és miért fér hozzá. Alapvető emberjogi szempont továbbá, hogy az RFID használata semmilyen vonatkozásban nem csorbíthatja a betegek szabadságát és jogait.
A rádiófrekvenciás azonosításhoz alapvetően két dolog kell: egy „jelölő” és egy „olvasó”. A jelölő egy miniatűr antennával ellátott mikroáramkör, amely valamilyen azonosításra alkalmas jelsorozatot (például számot) tartalmaz. A jelölő lehet aktív vagy passzív. Az aktív jelölők több évig működő áramforrást tartalmaznak, a passzív jelölőkben nincs elem, és csak az olvasó által kibocsátott energiát használják fel arra, hogy rövid – általában mindössze egy számsorozatot tartalmazó – rádióválaszt generáljanak. Ezeknek a lapkáknak sokkal kisebb a leolvasási távolsága – 10 millimétertől 5 méterig –, ugyanakkor parányiak, ezért könnyűszerrel beültethetők például a bőr alá. Az azonosító eljárás hasonlít a közismert vonalkódos módszerhez. Napjainkban a növekvő érdeklődés elsősorban a passzív jelölőknek – az egyre kisebb méretnek és az egyre olcsóbb árnak – köszönhet ő.
A betegeknél a legegyszerűbb a már számos fejlesztő által forgalmazott RFID-lapkával ellátott csuklópántok használata. A szalagba applikált jelölő képes interakcióba lépni a kórházi információs rendszerrel, és így jelentősen csökkentheti a betegfelvétel és -elbocsátás, illetve az osztályok közti áthelyezés adminisztrációs terheit.
Ennél „komolyabb” az USA szövetségi szervei által is jóváhagyott VeriChip rendszer, melynek jelölőit ténylegesen be lehet ültetni a bőr alá, és a beteg teljes anamnézisét tartalmazzák. Nem kell hangsúlyoznunk, mekkora előnyökkel járhat egy ilyen rendszer használata zavart, eszméletlen, idős vagy más miatt kockázatoknak kitett betegek esetében.
A Massachussetts Állami Kórházban például arra használják az RFID-jelöléseket, hogy elejét vegyék a vértranszfúziós komplikációknak. Az intézmény kritikus helyiségeiben – például műtőiben – elhelyezett érzékelők azonnal figyelmeztetik a személyzetet, ha a beteg vércsoportjával inkompatibilis vérkészítmény kerül a hatósugarukba.
A gyógyszergyárak bevonásával folynak olyan kísérletek, amelyekben a gyógyszerek egyedi azonosítására használják a jelölőket. Az RFID használatával megelőzhet ő a gyógyszercsere, a helytelen adagolás, a gyógyszerkölcsönhatásokból és a mellékhatásokból fakadó problémák, emellett egyszerűbb a kábító- és erős hatású készítmények felügyelete és a raktárkészlet adminisztrációja is.
A szakemberek szerint az RFID-nek különösen a betegfelügyeletben és a sürgős beavatkozást igénylő klinikai esetekben lesz a legnagyobb jelentősége. Az olcsó passzív RFID-jelöl őkkel gyakorlatilag mindent és mindenkit meg lehet jelölni, és az ideális végső cél egy olyan informatikai rendszer létrehozása, amely minden olyan személyt, berendezést, eszközt, gyógyszert és tevékenységet automatikusan rögzít a beteg bőre alá ültetett digitális kórlapon, akiknek és amiknek köze volt a kórházi történetéhez.
Az RFID-jelölések használata számos személyiségi és betegjogi kérdést is felvet, a jogvédő szervezetek például aggályosnak tartják, hogy a betegazonosítókat esetleg illetéktelenek is kiolvashatják, de a technológia fejlődésével ez a veszély egyre kisebb lesz. A tájékoztatási kötelezettség egyébként is érvényes az egészségügyi intézményekre, és az RFID alkalmazása esetén a betegeknek és hozzátartozóiknak pontosan tudniuk kell, hogy milyen jelölést használtak, milyen adataikhoz ki, hogyan és miért fér hozzá. Alapvető emberjogi szempont továbbá, hogy az RFID használata semmilyen vonatkozásban nem csorbíthatja a betegek szabadságát és jogait.
Medical Tribune
