Tudósítás gyermekszívműtétről

Dr. Prodán Zsolt szívsebész válaszolt a Magyar Narancs kérdéseire.

MN: Reggel 9-kor kezdték az operációt, délután háromkor jöttünk ki a műtőből. Hogy érzi magát?

PZs: Boldogan, mert a vártnál sokkal rövidebb volt a műtét. Azt hittem, hogy este hatig dolgozunk. Jó volt a csapat, és nem volt annyi bonyodalom, mint amit előre bekalkuláltunk.

- A műtőből rögtön a szülőkhöz ment. Mit mondott nekik?

- Hogy kicsit könnyebb volt a vártnál. Előtte arra készítettem fel őket, hogy ez bonyolult dolog lesz, sokáig kell várniuk, legyenek türelmesek. Most viszont kifejeztem az örömömet, hogy jól mentek a dolgok, elmondtam, hogy mi az, amit meg tudtunk csinálni, és mi az, amiben kompromisszumot kellett kötni. Szerencsére nem kellett nagyot… De vannak olyan műtétek, amikor úgy megyünk be, hogy nincs más esélyünk, ha nem nyúlunk a beteghez, biztosan meghal. Ilyenkor csak nyerni lehet, mert az esetek nagy részét vissza tudjuk húzni. Persze van olyan is, amikor nem tudjuk megjósolni, hogy meg tudjuk-e menteni a biztos haláltól. Ez az igazi szakmai kihívás. Ha például a beteg másfél kilós és összetett szívhibája van, akkor ez a technikai kivitelezés határán van. De ha az anyagi források bőségesen rendelkezésre állnak, és mindenből a legjobb minőség van, akkor nagyobb az esély, mint a kompromisszumos körülmények között. Az egészségügytől mindenki azt várja, hogy mindig ugyanúgy tömd be amalgámmal a bal felső négyest, ám ez sokszor nem elég. Vannak olyan teljesítmények, amikor több ember több hónapig, évig dolgozik együtt, és abból áll össze egy történet. Mi nagyon beleavatkozunk abba, amit természetes halálnak nevezünk. Ezért fontos a jó kommunikáció a beteggel – a mi esetünkben a beteg szüleivel –, hogy érezze, része a folyamatnak, hogy az információk birtokában dönt, és ne azt érezze, hogy spórolni akarnak rajta.

A teljes interjú a Magyar Narancs aktuális számában olvasható.