Pénzbüntetés a pécsi orvosperben
A másodfokon eljáró Pécsi Törvényszék szerdán részben megváltoztatta a pécsi vakbélműtét-perben kiszabott itéletet.
A húszéves fiatalember hasi görcsökre, hányásra, hasmenésre panaszkodva 2010. július 19-én ment be a Pécsi Tudományegyetem sürgősségi klinikájának ambulanciájára, ahol vérvételt követően gyulladást diagnosztizáltak. Azzal bocsátották el, hogy a tünetei gyomorbélhurutra utalnak, ezért diétázzon, de másnap jelentkezzen a háziorvosánál, s menjen el újabb vérvételre is. A beteg ennek nem tett eleget, erősödő fájdalmai miatt azonban július 22-én visszatért az intézménybe. Ott kétszer is megoperálták, de belehalt a perforálódott vakbél okozta fertőzésbe.
Az ambulancián ügyelő rezidenst és belgyógyász szakorvost az ügyben első fokon eljáró Pécsi Járásbíróság és szerdán a törvényszék is bűnösnek találta halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetésben, a beteget megoperáló sebész főorvost azonban bűncselekmény hiányában felmentette a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vádja alól.
A törvényszék Oltai Judit vezette büntetőtanácsa a vádlottaknak a bűncselekményben betöltött szerepét értékelve a belgyógyász esetében pénzbüntetést szabott ki a korábbi három év próbára bocsátás helyett, az elsőfokú ítéletnek az orvos kollégáira vonatkozó, két év próbára bocsátásról, illetve felmentésről szóló részét helybenhagyta.
Az indoklás szerint az elmarasztalt orvosok nem végezték el az összes kötelező vizsgálatot. Mivel a beteget a belgyógyász nem is látta, az szakorvosi ellátás nélkül ment haza, holott szükség lett volna sebészeti konzílium összehívására, a beteg felvételére és megfigyelésére is a diagnózis gyorsabb megállapítása és a mielőbbi operáció érdekében. Ez növelte volna a páciens életben maradásának, gyógyulásának esélyét.
Amikor a fiatalember később a sebész főorvoshoz és a műtétet szakszerűen végző csapatához került, a testében már olyan előrehaladott gyulladásos folyamatok voltak, amelyek miatt tulajdonképpen menthetetlenné vált. Vagyis a sebész tevékenysége és a sértett halála között nem volt ok-okozati összefüggés.
Az elsőfokú bíróság korábban rámutatott: a büntetés kiszabásánál nyomatékos enyhítő körülményként vették figyelembe, hogy a beteg nem követte az egyébként az ambuláns jelentésben is rögzített orvosi előírásokat, ennek a magatartásnak jelentős szerepe volt a halálában.
