Öngyilkosság elleni recept: lítiumot az ivóvízbe?

A százezer lakosra vetített 23,7 öngyilkosságával a távol-keleti ország a WHO rangsorában az elsők között szerepel. (Magyarország 26/100 000 lakossal még „előkelőbb” helyet foglal el, míg Németországban évente százezer emberből csupán 13 vet véget életének önkezével.)
Egy 1990-es texasi vizsgálat, amely az ivóvíz lítiumtartalmát az öngyilkossági rátával hozta összefüggésbe, arra ösztönözte most az Oita és a Hiroshimai Egyetem kutatóit, hogy elemezzék a szigetországban rendelkezésre álló ivóvíz lítiumtartalmát.
A lítium sói előfordulnak a természetben, és orvostudomány is alkalmazza depresszió és bipoláris zavar (mániás depresszió) kezelésére. Amúgy az emberi szervezet számára nem nélkülözhetetlen elem, és csak igen csekély mennyiségben van jelen benne.
A kutatók tizennyolc japán község ivóvizét vizsgálták meg és hasonlították össze a helyi öngyilkossági rátákkal. Eredményeiket a British Journal of Psychiatry című újságban adták közre. A magas lítiumtartalmú ivóvízzel rendelkező községek öngyilkossági rátája jelentősen alacsonyabb volt azokénál, ahol alig észleltek lítiumot a vízben. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a parányi adagok ivóvízből történő fogyasztása döntő szerepet játszik az öngyilkosságok féken tartásában.
Cikkükben közvetetten azt javasolták a kutatók, hogy az öngyilkosságok megelőzése érdekében lítiumot lehetne adagolni az ivóvízhez. Messzebb azonban nem merészkedtek. Felhívták a figyelmet arra, hogy még ha csekély mennyiségről is van szó, több oldalról is körbe kell járni a kérdést, kutatások sorát kell még elvégezni – nem árt az óvatosság, hiszen a lítium magasabb dózisban mérgező is lehet.

MTI