Mérföldkő a hazai veseátültetési programban
Bármikor megtörténhet az első átültetés a magyar élődonoros vesecsere programban, már a recipiens (befogadó) párok kivizsgálása zajlik – mondta az InfoRádióban az Országos Vérellátó Szolgálat transzplantációs igazgatója.
Mihály Sándor jelezte, jogszabály-módosítási javaslatot nyújtottak be arra vonatkozóan, hogy ne csak két pár között, hanem adott esetben három vagy négy pár bevonásával lehessen elvégezni az átültetéseket.
Tavaly összesen 265 transzplantáció történt Magyarországon, melyek közül 44 esetben került sor élődonoros veseátültetésre, ami az összes beavatkozás mintegy 17 százaléka. Mihály Sándor hozzátette: jelenleg körülbelül ezer beteg van vesetranszplantációs várólistán.
Nem minden veseelégtelen beteg kaphat azonban élő donort. Ennek legtöbbször vércsoport-eltérés, inkompatibilitás vagy olyan immunológiai eltérés az oka, ami nem teszi lehetővé a sikeres átültetés elvégzését. Ezek a betegek elhunyt donoros átültetésre jelentkezhetnek. Ha az úgynevezett keresztpróba pozitív, akkor nem végezhető el élő donáció. Mihály Sándor tájékoztatása szerint ennek hátterében a legtöbb esetben valamilyen speciális immunológiai ok áll, és ilyenkor nagyon nehéz megfelelő donorszervet találni az érintetteknek, nemcsak élő donorból, hanem adott esetben a gyakoribb átültetési lehetőséget biztosító elhunyt donorból is.
Egy korábban kötött megállapodás értelmében a négy nagy hazai vesetranszplantációs centrum együttműködik, ami lehetővé teszi a jövőben, hogy „sokkal több inkompatibilis donor-recipiens (befogadó) párt tudjanak egy platformra hozni, amelyek között aztán megkeresik a megfelelő kompatibilis párosítást”.
A keresztdonáció azt jelenti, hogy nem végezhető el az átültetés a donor és recipiens között, ezért keresni kell egy másik olyan donor recipiens párt, akik között szintén nem valósítható meg az átültetés, viszont a két pár közötti vesék cseréjével már megtörténhet a két átültetés. Mihály Sándor elmondta: a magyar jogszabály ugyan már eddig is lehetőséget adott erre, de megfogalmazása szerint „a korábbi próbálkozások egyediek voltak”, és nem egy országos program keretei között valósultak meg. Ennek érdekében dolgozott ki a szakma egy eljárásrendet, majd elindult a potenciális donor-recipiens párok toborzása, amelyeknek jelenleg is folyamatban van a kivizsgálása, hogy megfelelő kompatibilis párokat találjanak. Mihály Sándor megerősítette, hogy gyakorlatilag bármelyik percben elindulhat a program gyakorlati része, és akkor megtörténhet az első ilyen veseátültetés.
