Mentőcsoport az egyetemről

Késmárky András gyermeksebész annyira beleszeretett a különleges orvosi mentői munkába, hogy komolyan felmerült benne: elhagyja munkakörét, s csatlakozik valamelyik csoporthoz. Aztán rájött: ha munkahelye, a Debreceni Egyetem Orvos és Egészségtudományi Centruma is felállítana egy különleges mentőcsapatot, el sem kellene mennie, itt is, ott is dolgozhatna. Javasolta tehát: alapítson az egyetem is ilyen közhasznú csoportot (amely azóta már kiérdemelte a kiemelten közhasznú fokozatot is). A Centrum vezetésének tetszett az ötlet, annyira, hogy maga az akkori centrumelnök-helyettes Édes István is csatlakozott a - hivatalos nevén - a Debreceni Egyetem Különleges Orvos- és Mentőcsoportjához (DEKOM).

A csapat tizenkét állandó tagból áll, akikhez - a feladatoknak megfelelően - 30-40 ember közül csatlakozhatnak a specialisták. Vannak közöttük orvosok, orvostanhallgatók, nővérek, informatikusok, a magasból és mélyből történő mentés specialistái. Első látványos megnyilvánulásuk volt, amikor a sajtó képviselőinek szeme láttára egy magas fáról való mentést gyakoroltatták tagjaikkal. Részt vettek a 2005-ös indonéziai cunami utáni, valamint a pakisztáni és az indonéziai földrengés mentési munkálataiban, majd 2008. június 14-től 26-ig Mianmarban dolgoztak, egy ötezer fős táborban. E munka 3,5 millió forintra rúgó anyagi feltételeit a magyar református egyház teremtette meg. Segítette munkájukat az az 5 millió forint értékű gyógyszer is, amit magyarországi gyógyszercégektől kaptak erre az útra.

- Akik követték a hajdani Burmában történt eseményeket, leginkább arra emlékeznek, hogy egyes mentőcsoportok hetekig vártak pusztán a beutazásra. Hogyan sikerült bejutni Önöknek? - kérdeztük a magas, sportos testalkatú Késmárky Andrást, a csoport alapítóját és vezetőjét.

- Mindenben eleget tettünk a célország által megkövetelt formaságoknak, s türelmesen itthon vártuk ki, amíg megjön az engedély Berlinből, mert ott van legközelebb képviselete Mianmarnak. A vízumok megszerzéséért egyébként kétszer kellett Berlinbe utaznom, de megérte.

Amikor eljutottak az Irrawaddy folyó (a Rejtő Jenő rajongók tudják, ezen a folyón hajózott Piszkos Fred elveszett cirkálója) deltájában lévő táborba, azonnal a mentés mélyvizébe kerültek, hiszen rajtuk kívül nem volt más orvos a környéken. Naponta több mint száz beteget láttak el, a skorpiócsípésestől a tüdőgyulladásosig. Akár nagyobb is lehetett volna ez a szám, de a tolmácsok munkaideje fél ötkor lejárt, lehetetlenné téve a további kommunikációt a betegekkel, amely nélkül nemigen boldogul az orvos sem. Persze rájuk is fért a pihenés a napi munka után, hiszen a csoport tagjait is megviselte a trópusi hőség és páratartalom.

- Mit csinálnak a csoport tagjai "békeidőben", amikor nincs külföldön bevetésük?

- Egyrészt mindenkinek megvan a maga civil munkahelye, másrészt gyakorolnunk, edzenünk kell, hogy bármikor teljes értékű munkát tudjunk nyújtani, ha szükség van ránk. Harmadrészt pedig közhasznú szervezetként más feladatokat is vállalunk. Elindítottuk a tanyai szűrőprogramot, amelynek keretében a nehezen megközelíthető helyen lakók egészségét mérjük fel. Hasonló programunk indult a gyermekotthonokban élők egészségi állapotának feltérképezésére is.

- Sok tévénézőben az marad meg egy orvosi mentőcsapatról, hogy kutyával keresik a sérülteket. Van Önöknek is kutyájuk?

- Hogyne. Úgy hívják, hogy Lusta, de egyáltalán nem szolgált rá nevére, nagyon szorgalmasan dolgozik.

- Milyen fajtájú?

- Angol véreb, de fajtája elnevezésével ellentétben nagyon barátságos állat. A fajta elnevezése egyébként eredetileg arra vonatkozott, hogy a vérnyomok alapján az ilyen fajta kutyák tudják a legügyesebben követni a megsebzett vadat. Lusta a gyerekek kedvence, akiktől minden gyötrést, dögönyözést elfogad, ha valahol vele együtt jelenünk meg. Idegzete rossz körülmények között is igen stabil, s kiváló a szaglása, ami a romok alatt lévő emberek felkutatásában fontos. Egyébként ez az egyetlen kutyafajta, amelynek szagazonosítását a brit bíróságok elfogadják. Mostanában még két ilyen kutyát képezünk ki mentési célokra.

A közhasznú csoport eddigi munkája során nagyon sok tapasztalat halmozódott fel, a szervezésről, kiképzésről, a terepen végzett munkáról. Így Késmárky András elkészítette e munka protokollját, amely tudományos megalapozottsággal írja le munkavégzésük minden mozzanatát. S gondolnak az utánpótlás képzésére is:

- Egyedülálló, hogy a különleges mentés tudnivalóit beépítjük az orvostanhallgatók egyetemi tananyagába, de hát mi egyetemi csoport vagyunk. Kreditpontot érő kurzust indítottunk e tárgyban, s örvendetes, hogy igen sok orvostanhallgató fel is veszi. Ami akkor is jól jön egy orvosnak, ha nem kerül be hasonló csoportba. Aki pedig ezen a területen is dolgozni akar, annak elengedhetetlen.

Gőz József (MTI-Press)