Meggyorsítható-e a depresszió elleni gyógyszerek hatása?

Nincs ember, aki – különösen így tél közepén – ne érezte volna már többször is szomorkásnak a hangulatát, akár minden különösebb ok nélkül. Az efféle rosszkedv általában amilyen gyorsan jön, hamar el is illan, mondjuk csupán azért, mert kisütött a nap. De ha két hétnél tovább tart ez a nyomott érzés, ha mint valami fáradt elem, lemerültek leszünk, ha elvesztettük önértékelésünket, pesszimista gondolatok keringenek a fejünkben, hiányzik belőlünk a tettrekészség, teherként nehezedik ránk az egész élet, nos, akkor haladéktalanul forduljunk orvoshoz. Ha még ez a késztetés is lebénult bennünk, fogadjuk el a család, a barátok segítségét. A diagnózis ilyenkor általában a depresszió.

 

E betegség mechanizmusával kapcsolatban elfogadott az az elmélet, hogy hátterében az agy működésében szerepet játszó ingerületátvivő rendszer, főként a noradrenalin és szerotonin rendszer zavara áll. Jelenleg ennek megfelelően olyan gyógyszereket alkalmaznak, amelyek a noradrenalin, illetve a szerotonin anyagcserét befolyásolják. Ez a folyamat azonban több hetet vesz igénybe.

 

A pszichiáterek tapasztalatai, s fölmérések is bizonyítják, hogy a nők életében kétszeres a depresszió kifejlődésének kockázata. Janka Zoltán, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető professzora szerint ennek nemcsak az az oka, hogy a férfiak ódzkodnak bajaikkal orvoshoz fordulni. A két nem megbetegedése közötti arányok hormonális okokat sejtetnek, ugyanis míg a nők 20–25 százalékának nagy az eshetősége arra, hogy életében legalább egyszer depressziós epizódon esik át, addig a férfiaknak csupán tíz százalékát fenyegeti ez a veszély. Ebből a hipotézisből indult ki az MTA Szegedi Biológiai Központja biofizikai intézetében, a hormonok idegrendszeri hatásával foglalkozó neurobiológiai csoportban dolgozó Hajszán Tibor is, amikor Párducz Árpáddal és a Yale Egyetem kutatóival a depresszióval kapcsolatos állatkísérletekbe kezdett. A patkány ketrecének alján drótot helyeztek el, melybe időnként áramot vezettek, és nem tették lehetővé, hogy az állat elmeneküljön valahova, ahol nem éri áramütés. Az állatokban ennek hatására az úgynevezett „tanult tehetetlenség” alakul ki, amely több tekintetben hasonló az emberi depresszióhoz.

 

Miután olyan reménytelen helyzetet hoztak létre, hogy a patkány lebénult, nem reagált semmire, egyik ötletük igazának igyekeztek utánajárni. Föltételezték ugyanis, hogy az ingerületátvivő anyagok felszabadulásában szerepet játszó, és az idegsejtek közötti kommunikációt biztosító struktúrák, a szinapszisok száma esetleg összefügg a depresszió tüneteivel. Azt találták, hogy depressziós állatok hippokampusz nevű agyterületén az úgynevezett tüskeszinapszisok száma lényegesen lecsökken. Ez azt jelenti, hogy ilyen állapotban kevesebb az a hely, ahol az ingerületátvivő anyag felszabadulhatna és hathatna. Ha azonban ezeket az állatokat a hagyományos depresszió elleni gyógyszerekkel kezelik, a szinapszisok száma egy idő után helyre áll. A tesztek azt bizonyították, hogy amint a szinapszisok száma megnőtt, a depressziós tünetek enyhültek.

 

A kutatók kíváncsiak voltak, mi történik, ha az orvosság helyett hormonszerű anyagot adnak a depressziós állatnak. Föltételezésük beigazolódott: a szervezetben előforduló egyes hormonszerű anyagok hatásai is ugyanilyenek: a szinapszis-szám növekszik, javul az állat állapota, ám a „visszarendeződés” sokkal gyorsabb. Ez a fölismerés az eddigiektől eltérő módon gyógyító, új orvosság előállításának lehetősége előtt nyitja meg az utat. Olyannak, amelynek fölbecsülhetetlen előnye, hogy hatását nem hetek múlva fejti ki, hanem lényegesen hamarabb. A Biological Psychiatry című lapban közölt tudományos eredmény jelentősége nem szorul magyarázatra, ha tudjuk: a kezeletlen, vagy a gyógyszerszedést idő előtt abbahagyó depressziós betegek 15 százaléka örökre itt hagy bennünket.
 

Forrás: Chikán Ágnes, Népszabadság Online