Még nincs gender-kemoterápia
Miért nem veszik tekintetbe a daganatellenes szerek adagolása során, hogy a női és a férfi szervezet farmakokinetikai és farmakodinámiás paraméterei eltérőek? – kérdezi a PharmaOnline.
A daganatos megbetegedések és az azokkal összefüggésbe hozható elhalálozást tekintve a nők előnyben vannak a férfiakkal szemben; ugyanis a gyengébb nem képviselői ritkábban betegszenek meg és halnak meg rákos megbetegedésekben. Az okok között kutatva a karcinogén faktoroknak (pl. dohányzás) való kisebb mértékű kitettség és a hormonháztartás nem-specifikus sajátosságai említhetők.
Miközben ismert, hogy a nők testtömege általában alacsonyabb, mint a férfiaké, és a szervezetük zsír- és izomhányada is más, mint a férfiaknál jellemző, és mindez a farmakokinetikai és farmakodinámiás paraméterek tekintetében is eltérésekhez vezethet, ha daganatellenes terápiáról van szó, mindezt (egyelőre) nem veszik figyelembe, derül ki a nemrégiben Berlinben megrendezett gender-medicina témával foglalkozó kongresszuson elhangzottakból.
A citosztatikumok adagolására a testfelületet alapul vevő adagolási séma az elterjedt. Egyetlen kivételként a karboplatin említhető, aminek a dozírozása során azt is figyelembe veszik, hogy férfi vagy nő a kezelendő beteg.
Egyéb esetekben egyelőre még akkor sem veszik tekintetbe a nemet, ha ismertek a nem-specifikus farmakokinetikai eltérések, mint például az 5-fluoro-uracil esetén. Erről a citosztatikumról régóta tudott, hogy a nőknél lassúbb clearance jellemző rá, mint a férfiaknál; továbbá, a toxikus mellékhatások, mint például a szájnyálka-hártyagyulladás, hajhullás, hányinger, hasmenés és a csontvelőt érintő zavarok is gyakoribbak a nőknél.
Hasonlóképpen az antraciklinek kardiotoxicitása is kifejezettebb a nőknél, mint a férfiaknál, sorolja a példákat az onkológus professzor Wolf-Dieter Ludwig.
Miközben a gyermekkori tumorok napjainkban az esetek nagy hányadában gyógyíthatók, a késői toxicitás jelentette probléma megoldatlan. Egy a Journal of Clinical Oncology folyóiratban megjelent közlemény rámutat arra, hogy a lánygyermekek gyakrabban szenvednek a kemoterápia későbbi következményeitől, mint a fiúgyermekek. A késői károsodások sora pedig meglehetősen széles skálát ölel fel, az IQ-csökkenésétől kezdve, a csontnekrózison át a korai pubertásig terjed a sor.
Nehezíti a nemre szabott terápia bevezetését az, hogy a kemoterápiában alkalmazott szerekkel kivitelezett klinikai vizsgálatok esetén a nők alulreprezentáltak, azaz a klinikai vizsgálatokban résztvevő nők aránya alacsonyabb, mint a daganatos betegek között jellemző nőarány.
Emellett, a daganatterápiában alkalmazott gyógyszerek forgalomba hozatalát általában jóval kevesebb beteg bevonásával végzett vizsgálatok előzik meg, mint az egyéb indikációban történő engedélyeztetéseknél.
