Komplementer medicina orvosoknak

Novembertől a pécsi orvostanhallgatók dönthetnek arról, elsajátítják-e a lakosság harmada-fele által igénybe vett módszerekkel kapcsolatos ismeretanyagot. Az új tanszék létrehozása óriási lépés, hiszen az alternatív és komplementer medicinát szabályzó, 1997-ben született jogszabály által elismert 17 természetgyógyászati ág közül jelenleg nyolcat csak orvosok gyakorolhatnak, az ő képzésük, továbbképzésük, tevékenységük nyilvántartása, minőségi kontrollja azonban eddig megoldatlan volt.

A dr. Hegyi Gabriella belgyógyász, foglalkozás-egészségügyi szakorvos által irányított tanszék ezt a hiányt pótolja majd, de céljai közé tartozik az orvosok posztgraduális képzése, a szakmai irányelvek, protokollok összeállítása, a szakértői és vizsgáztatói névjegyzék vezetése, a módszerek hatékonyságának és biztonságosságának kutatása is.

A Pécsi Tudományegyetem (PTE) az országban már kétszer is elsőként hozott létre komplementer medicina tanszéket. Három éve az Egészségtudományi Karon dr. Buda László pszichiáter, pszichoterapeuta vezetésével, Egészségpszichológia és Komplementer Medicina Tanszék néven, most pedig az Orvostudományi Karon a dr. Huszár András vezette Igazságügyi Orvostani Intézet keretei között. A PTE Egészségtudományi Karán képzésben részesülő ápolók, dietetikusok évek óta kötelező tárgyként tanulják az alternatív és komplementer medicinával (CAM) kapcsolatos ismereteket, és önálló felsőfokú szakirányú továbbképzés is elindult „Természetes Élet- és Gyógymódok” címmel.
A nyugati országokban az 1970-es évek óta, Magyarországon a rendszerváltozástól kezdve az egészségügyi pluralizmus terjedésének lehetünk tanúi, a lakosság növekvő hányada fordul természetgyógyászhoz. Az Amerikai Egyesült Államokban a legnevesebb orvosegyetemek – például a Harvard, a Stanford, a Yale, a Johns Hopkins – bevonják a CAM-ot a hagyományos orvoslásba. Részben emiatt is ugrásszerűen megnőtt a komplementer medicinával kapcsolatos közlemények száma a MedLine vagy a PubMed által figyelt szakmai folyóiratokban. A lakosság fokozódó érdeklődését felismerte a gyógyszer- és az élelmiszer-feldolgozó ipar is, hiszen, mint azt
Hegyi Gabriella a Medical Tribune-nek elmondta, az amerikaiak ugyanannyi pénzt költenek CAM-terápiára, mint a konvencionális kezelésekre. Mivel a magyarországi trendek 10–15 éves késéssel követik az amerikai példát, fontos, hogy a téma hazánkban ismét napirendre kerüljön.
Az USA-ban tudományos vizsgálati programok szervezésével kívánják tisztázni a természetgyógyászati módszerek, az alternatív orvoslás hatékonyságát és biztonságosságát. Ezért 2000-ben egy erre specializálódott központot hoztak létre az Országos Egészségügyi Intézetben (National Institutes of Health, amely ez évben 122 millió dollárból gazdálkodhat.
A komplementer medicina nemzeti kutatóközpontja (National Center for Complementary and Alternative Medicine/NCCAM) feladata, hogy szigorú tudományos keretek között vizsgálja meg a módszerek hatékonyságát és biztonságosságát, kidolgozza a vizsgálatok protokolljait, kutatókat képezzen, és hiteles információval lássa el az egészségügy szakembereit és a laikus nagyközönséget. Költségvetésének öszszege reményt ad arra, hogy megfelelő színvonalú vizsgálatokkal értékelik a természetgyógyászati eljárásokat.
A statisztikai adatok szerint a tudományos orvoslás igénybe vétele mellett mintegy 80 millió amerikai felnőtt alkalmaz valamilyen alternatív gyógyító eljárást, a gyógyfüvektől a megavitaminokon át a jógáig és az akupunktúráig.

Tudományosan megalapozott módszerek

Az Európai Unió 2009–2013-ra kiadott egészségügyi programja hangsúlyozza a bizonyított CAM-módszerek egyetemi képzésbe való integrálásának és a betegségmegelőzés előtérbe kerülésének fontosságát, és ugyanez az Egészségügyi Világszervezet (WHO) stratégiai tervében is szerepel – teszi hozzá az új tanszék vezetője. Mindkét szervezet javasolja a lakosság, valamint a gyógyítók informálását és kutatások indítását. Az unió 7. keretprogramjában 6050 millió eurós pályázati forrás áll rendelkezésre egészséggel, és ezen belül a CAM módszereivel kapcsolatos kutatásokra.
A Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Osztálya 2003-ban három CAM-módszert nyilvánított tudományosan megalapozottnak: a hagyományos kínai orvoslást, a manuális medicinát és a neurálterápiát. A többi öt, szintén orvosi végzettséghez kötött módszer, az ajurvéda, a tibeti medicina, a homeopátia, a biofizikai orvoslás és a böjtkúrák területén az Akadémia további vizsgálatok folytatását szorgalmazza. Az 1997-es törvény alapján középfokú egészségügyi képzettséggel végezhető az életmód-tanácsadás, az akupresszúra,
a reflexológia, a szemtréning, a fitoterápia, a keleti mozgás- és masszázsterápia, a komplementer fizioterápia, a kineziológia, valamint a fülakupunktúrás addiktológiai eljárások.
Nálunk egyelőre mindenki szabadon diagnosztizál és kezel, főleg a középfokú végzettségűek. Sok az engedéllyel nem rendelkező, külföldi „oktató” és a kétes hatású termék. A komplementer medicinának nincs országos módszertani központja és szakmai felügyelete. Az orvosok a középfokú képzőhelyre, az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézetbe járnak tanfolyamokra, nincs az orvosok számára külön vizsgáztatás, tehát óriási a káosz – sorolja a problémákat Hegyi Gabriella. Van egy rendeletünk – mondja –, ami több mint tíz éve született, elavult, ennek a felülvizsgálata is időszerű lenne a betegek érdekében. 2005-ben erőfeletti munkával és számtalan szakmai egyeztetés – Magyar Orvosi Kamara, szakmai kollégiumok, egyetemek, Egészségügyi Tudományos Tanács – nyomán előkészítettük a jelenleg hatályos jogszabály módosításának tervezetét, amelyben szigorítottuk például a középfokú képzés kurrikulumát, megszüntettünk bizonyos tárgyakat, így az Akadémia által tudománytalannak minősített bioenergetika oktatását. Sajnos a miniszterváltások miatt azóta is a fiókban hever a tervezet – panaszolja.
Korábban, 1997 előtt a szabályozás hiányában sok beteget becsaptak a képzetlen „természetgyógyászok”. Manapság is sok a hozzá nem értő, de ellenük ma már kuruzslás vádjával eljárás indítható – hangsúlyozza Hegyi Gabriella, aki évente 2-3 ilyen perben vesz részt szakértőként.
A megfelelő képzettség hiányában természetgyógyászati tevékenységet végző orvosok ellen szabálysértés miatt indulhat eljárás, ám dr. Szűcs Péter műhibákra szakosodott ügyvéd praxisában nem fordult elő ilyen eset. Szerinte a műhibaperek ezen a területen azért nem jellemzőek, mert a komplementer medicina ritkán okoz bajt, legfeljebb nem segít, de ilyenkor a betegek hiszékenységük miatt szégyellik magukat, és nem perelnek. A tájékoztatási kötelezettség elmulasztása miatt is csak az angolszász nyelvterületen indulnak perek, azonban, ahogy dr. Varga Orsolya, a Debreceni Egyetem Magatartás-tudományi Tanszékének munkatársa írja PhD-dolgozatában, ha a komplementer módszerek a szakmai protokollok részeivé válnak, Magyarországon is perelni fogják az orvost, amennyiben elmulasztja a pácienst felvilágosítani az alternatívákról.

Integrált medicina

A közhiedelemmel ellentétben a klasszikus medicina csak a 19. században teljesedett ki. Magyarországon százhúsz évig, 1876-tól 1997-ig volt orvosi monopólium a gyógyítás (a természetgyógyászatot 1945-ben tiltották be). Mint Buda László hozzáteszi, a 20. század utolsó harmadában bekövetkező változások – az egészségszolgáltatások piacorientált, szabad választási lehetőségeken alapuló átalakulása, az ortodox medicina technicizálódása, merkantilizálódása és bürokratizálódása – sokakat az alternatív medicina felé terelt. A felmérések szerint a természetgyógyászhoz fordulók jelentős része mozgásszervi panaszokkal küzd, a második leggyakoribb ok a lelki-érzelmi zavarokra, stresszállapotra visszavezethető tünetek megjelenése, és gyakori a preventív, életmódváltási célú felkeresés is. Valóban, a prevenció és a krónikus betegségek ellátása az a terület – erősíti meg Buda László –, ahol a CAM bizonyítottan alátámasztva hatékony és biztonságos.
Az azonban felfogás kérdése – mondja a pszichiáter –, hogy ezeket a módszereket párhuzamos, független rendszereknek tekintjük-e (ezt sejteti az alternatív jelző), avagy egymást kiegészítő, összeegyeztethető szisztémáknak, amely esetben a komplementer kifejezés a szerencsésebb. A komplementer medicina az utóbbi időben jelentős professzionalizáción ment keresztül, a fejlődés főárama az akadémiai és a komplementer medicina integrációja felé halad. Ugyanakkor a CAM virágzása bizonyos területeken a két ellátási szektor teljes elkülönülését eredményezheti.
A 21. század orvoslása Hegyi Gabriella szerint is az ortodox és a komplementer irány integrálása felé tart, túljut a redukcionizmuson, egyre inkább holisztikus szemléletűvé válik. Azaz legalább azt figyelembe veszi, hogy a páciensnek lehet más a világképe, mint a gyógyítónak, és hogy a beteg világképe befolyásolja a gyógyulást. Ugyanakkor a komplementer medicinát gyakorlók és klienseik ma mélyebben kapcsolódnak egymáshoz, mint az ortodox szemléletű orvosok és pácienseik, mivel a CAM-terapeuták és betegeik értékrendje, életfilozófiája hasonló.
A Magyarországon elinduló egyetemi képzés lehetővé teszi az orvostanhallgatók részvételét külföldi csereprogramokban (Erasmus, Sokrates) – mutat rá a további előnyökre Hegyi Gabriella –, valamint a végzettség uniós kompatibilitását. Az unió képzési forrásai – Leonardo network – is megnyílhatnak egy egyetemi tanszék előtt.

Regisztráció és biokalózkodás

A felmérések szerint a komplementer medicinával szimpatizálók egészségtudatosabbak, ami veszélyt is rejt magában, mert az általuk előszeretettel fogyasztott gyógyhatású termékek és táplálékkiegészítők kategóriájába eső árukra sokkal liberálisabb szabályozás érvényes uniószerte, mint a gyógyszerekre: a forgalomba hozatallal egy időben csupán be kell jelenteni azokat egy országos szervnek (Magyarországon az Országos Élelmiszer-biztonsági és Táplálkozástudományi Intézetnek), amely nyilvántartásba veszi azokat, de nem vizsgálja hatásosságukat vagy ártalmatlanságukat. Erre legfeljebb utólag van mód, de csak akkor, ha fogyasztásuk során probléma adódik. A növekvő társadalmi igény és a piacra kerülés alacsony költségei miatt több nagy cég árul táplálékkiegészítőket, így a Novartis, a Johnson & Johnson vagy a Nestlé is; a gyártók felsorolása mutatja, mennyire elmosódott a határ a gyógyszerek, a szépségápoló szerek
és az élelmiszeripari termékek között.
Az akadémiai orvoslás hívei Magyarországon eddig nem monopolizálták a legősibb gyógyszerekkel, a gyógynövényekkel folytatott terápiát, bár több uniós országban a fitoterápia alkalmazása orvosi kiváltság. Mint Kéry Ágnes professzor megjegyzi az Orvostovábbképző Szemle júliusi számában, az iparilag fejlett országokban vásárolható minden negyedik készítmény ma is tartalmaz növényi eredetű anyagot, bár ez a rengeteg termék viszonylag kevés (100) növényfaj felhasználására támaszkodik. Sokszorosan több (2100) fajt használnak a népi gyógyászatban. A cégek ma már szisztematikusan vizsgálják az egyes országokban őshonos és évezredek óta gyógyításra használt növényeket, a hatóanyagokat standardizálják, mesterségesen előállítják. A népi, közösségi tudás védelmezői biokalózkodást emlegetnek, az Európai Unióban nem is lehet növényfajtát szabadalmaztatni.

„A biokalózkodás azt jelenti, hogy valahol – általában a fejlett országokban – bejelentenek és elfogadnak valamit szabadalomként, amit már máshol évszázadok óta használnak. Az Európai Szabadalmi Hivatal 2005 márciusában hozott először olyan ítéletet, amelyben biokalózkodásra hivatkozva semmisített meg egy szabadalmat, amelyet egy Indiában őshonos növény, a miatyánkcserje magjából kivont inszekticid és fungicid hatású extraktummal kapcsolatban 1995-ben engedélyeztek az Amerikai Mezőgazdasági Minisztérium és egy multinacionális cég számára” – írja Varga Orsolya és dr. Molnár Péter, a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumában működő Magatartás-tudományi Intézet munkatársa a Lege Artis Medicinae című lapban. Az orvosegyetemi magatartás-tudományi intézetek azért is fontosak a CAM tárgyalása kapcsán, mert létrehozásukat a múlt század végétől kezdődően az indokolta, hogy szociológia, pszichológia, antropológia, bioetika, kommunikáció oktatásával képessé tegyék az orvosokat a betegközpontú gyógyításra, viszszaszerezve ezáltal a betegek bizalmát. Ám a magatartás-tudományi tárgyak nem örvendenek nagy népszerűségnek a hallgatók között, így a most valószínűleg sorban megnyíló komplementer medicina tanszékekre is az a feladat vár, hogy a jövő orvosait holisztikus szemléletre neveljék.

Előzmények

A pécsi orvosi karon létrehozott komplementer medicina tanszék nem előzmények nélküli: 1988-ban a HIETE-n indult akupunktúraoktatás, 2000-ben pedig dr. Lencz László professzor indított képzést a Szegedi Egyetemen. 2004-ben kétoldalú kormánymegállapodás jött létre Kínával, azaz a hagyományos kínai orvoslás bevezetése támogatott program hazánkban, az orvosok negyedik éve tanulják módszereit Pécsett. Az Akupunktúrás Orvosi Világszövetség idei konferenciájának október közepén az MTA adott helyet, a szervező a 25 éves Magyar Akupunktúrás Orvosok Társasága volt, amelynek elnöke Hegyi Gabriella.
A most alakult új tanszék vállalja az együttműködést a nagy európai egyetemek komplementer medicina tanszékeivel, és szakmai kiadványok megjelentetését is tervezi. Jelenleg egyetlen tudományos folyóirat létezik az országban – a Komplementer Medicina –, a nagyközönség a bulvársajtóból tájékozódik.

Motivációk

Az alternatív medicinát igénybe vevők legáltalánosabb motivációi:
• a hagyományos kezelés eredménytelensége,
• a gyógyszermellékhatások,
• az invazív diagnosztikus beavatkozások,
• az orvossal való kapcsolat személytelensége miatt érzett elégedetlenség,
• a tünetcentrikus gyógyítással szemben az emberközpontú, egyenrangú nexus igénye.

A komplementer medicinát gyakorló orvosok motivációi:
• elégedetlenek az akadémikus orvoslás kereteivel (egyrészt teoretikusan,
annak mechanisztikus szemlélete, másrészt praktikusan a gyógyszer- és sebészetorientáltság miatt);
• saját betegségük kapcsán találkoznak hatékony alternatív módszerekkel,
karizmatikus gyógyítókkal.

Jelentési kötelezettség

Az ÁNTSZ közlése szerint az Egészségügyi Szolgáltatók Nyilvántartása alapján jelenleg öszszesen 1845 szolgáltatónak van engedélye természetgyógyászati tevékenységre. Ez részletes bontásban a következő engedélyeket jelenti:

Csak orvos által végezhető
tevékenységek
Homeopátia 133
Manuálterápia 35
Biológiai fogorvoslás 3
Neurálterápiás módok 14
Hagyományos kínai orvoslás 363
Ajurvédikus gyógyászati
eljárások 1
Tibeti gyógyító eljárások 1
Méregtelenítő módszerek 27
Pszichológiai eljárások 4

Szakképesítéssel végezhető
tevékenységek
Akupresszúra 112
Keleti mozgás- és
masszázsterápia 154
Életmódoktatás és -tanácsadás: 69
Reflexzóna-terápia 340

Vizsgával záruló, képzésben szerzett képesítéssel végezhető tevékenységek
Kiegészítő fizioterápiás
módszerek 43
Fitoterápia 104
Fülakupunktúrás
addiktológiai eljárások 209
Kineziológiai módszerek 171
Szemtréning-eljárások 25

Más országok gyakorlata
Teljesen és részben szabályozott rendszerek

A komplementer medicina amerikai nemzeti kutatóközpontja a már meglévő vizsgálatok áttekintésével kezdte a munkáját, így számba vette például az orbáncfű (Hypericum perforatum) depreszszió kezelésében való hasznosíthatóságáról szóló bizonyítékokat, a páfrányfenyő (Ginkgo biloba) szerepét az időskori elbutulás lassításában, a fűrészpálma (Serenoa repens) effektivitását a benignus prosztata-hiperplázia redukciójában, a glükózamin és a kondroitinszulfát lehetséges szerepét az oszteoartritisz kezelésében.

Az intézet igazgatója honlapjukon kifejti, hogy bár a CAM módszerei eltérő földrajzi területekről származnak, különböző kultúrák különböző hitrendszereit tükrözik, mégis több közös sajátossággal jellemezhetők. Így mindegyikőjük komplex intervenciót alkalmaz a legtöbbször gyógynövények igénybevételével, a páciensek egyedi diagnosztikáját és kezelését biztosítja, a szervezet saját belső gyógyító erejét szándékozik növelni, az „egész” pácienst kezeli, annak testi, lelki, szellemi dimenzióit egyaránt figyelembe véve, míg a nyugati orvoslás a speciális patogén folyamatot hangsúlyozza.
A diagnózis és a kezelés komplex természete a CAM módszereiben nagy feladat elé állítja a tudósokat a megfelelő kísérletek tervezésekor. A megközelítések két szélsőség között helyezkednek el: az egyik a tipikus gyógyszervizsgálat, amelyben standard diagnosztikai kritériumokat és standard kezelést használnak, a másik az egész gyógyító rendszert vizsgálja az annak megfelelő hatástani környezetben, individuális diagnosztikával és terápiával.
A WHO hat regionális kutatóközpontot hozott létre a CAM vizsgálatára; az európai Milánóban található (WHO Collaborating Centre for Traditional Medicine). Ez az intézet is célul tűzi ki a hatékonysági és biztonságossági, valamint költséghatékonysági kutatásokon kívül a kutatók képzését és a tömegmédia tájékoztatását a tradicionális gyógymódok helyes használatáról.
Az unióban a magyar természetgyógyászati szabályozás a kifejezetten szigorúak közé tartozik (teljesen szabályozott egészségügyi rendszer). Az északi országok (Norvégia, Dánia, Hollandia, Finnország) egészségügye például csak részben szabályozott, azaz nemcsak egészségügyi végzettséggel rendelkező végezhet egészségügyi tevékenységet, hanem bárki, ha az megelőzésnek vagy veszélytelen beavatkozásnak minősül. Az unió országaiban az is ritka, hogy ennyiféle (8) természetgyógyászati tevékenységet csak orvosok végezhetnek.
A nagy-britanniai Lordok Házának tudományos és technológiai bizottsága (TTB) megvizsgálta, melyik szabályozási forma szolgálja leginkább a közérdeket, és a kis rizikóval működő természetgyógyászati ágak esetén jobbnak találta az önkéntes alapon szerveződő regulációs modellt, mint az állami felügyelettel működőt. Az önkéntes reguláció alapján működő rendszerben, ha egy természetgyógyász megszegi a szakma szabályait, a szakmai kamara kizárja, ha pedig bűncselekményt követ el, az általános Btk. vonatkozik rá. Az állam szabályozó szerepe az, hogy kiválasztja a megfelelő szakmai testületet, és működteti a piacfelügyeletet. A TTB az állami szabályozást az akupunktúránál és a fitoterápiánál ajánlja.

dr.Kazai Anita