Kell-e petefészekirtás méheltávolításkor?

Egy közlemény szerint azonban, amely a Journal of Minimally Invasive Gynecology-ban jelent meg, és amelyről a ScienceDaily internetes portál is hírt adott, a petefészekirtás több kárt okoz, mint hasznot.

 

Dr. William H. Parker, a kaliforniai  Saint John's Health Center munkatársa átfogóan elemezte a teljes orvosi irodalmat, amely a méheltávolítást kísérő petefészek-eltávolítás hasznával foglalkozik. Az általa áttekintett közlemények foglalkoznak a petefészekrák gyakoriságával a méheltávolítást követően, a teljes halálozással, a szív- és érrendszeri betegségekkel, a csontritkulással és csípőcsonttörésekkel, a koronáriabetegséggel és számos más állapottal. Mindezek alapján azt a következtetést vonta le, hogy általában nem indokolt  méheltávolítás során a petefészkeket is eltávolítani. Ha a betegben nem nagy az emlőrák és/vagy a petefészekrák kockázata, akkor csak komoly megfontolás után lehet érdemes elvégezni a petefészekirtást.

 

Dr. Parker szerint a rendelkezésre álló adatok, amelyek megfigyeléses vizsgálatokon alapulnak, azt mutatják, hogy a kétoldali petefészek-eltávolítás több kárt okoz, mint hasznot. Tekintve, hogy évente 300 000 nőről van szó, a megnövedett hosszú távú kockázatnak népegészségügyi jelentősége is van.

 

A menopauza előtti petefészekirtás következtében gyorsan lecsökken a keringő ösztrogén és androgén hormonok szintje, hiszen ezek fő forrása a petefészek. Ez a változás nem ugyanaz, mint ami a menopauza után tapasztalható, ugyanis a nők petefészke a menopauza után is jelentős mennyiségű androgén hormont – tesztoszteront és androsztendiont – termel, amelyek egy része ösztrogénná alakul. Az ösztrogénhiányt kapcsolatba hozták a koronáriabetegség és csípőcsonttörés megnövekedett kockázatával és bizonyos neurológiai elváltozásokkal. Ezek a veszélyek többet nyomhatnak a latban, mint az esetleges petefészekrák megelőzése.