Ízületi pótlások: operálhatóak-e az elhízottak?
Súlyos ízületi gyulladásban szenvedő, elhízott betegeknél ízületi pótlás alatt és után nagyobb a szövődmények kockázata, közli az OTSZ Online, ezért egyes szakértők vonakodva ajánlják az ilyen pácienseiknek az elektív műtéteket.
A Centers for Disease Control and Prevention (CDC) szerint az Egyesült Államokban a felnőttek csaknem 42%-ának BMI-je meghaladja a 30-at, és a felnőttek 9,2%-ának BMI-je 40 feletti. Ez a túlsúly további terhelést jelent az ízületekre: a szakértők becslése szerint például séta közben a térdre ható erő kétszer-háromszorosa lehet valaki testsúlyának. Idővel ez a nyomás lekoptathatja az ízületeken lévő porcot. Ennek eredményeként a túlsúlyos vagy elhízott embereknél nagyobb valószínűséggel alakul ki osteoarthritis. Egy kanadai tanulmány szerint a 30-35 közötti BMI-vel rendelkező betegek 3,4-szer nagyobb eséllyel szorulnak csípőprotézisre, és 8,5-szer nagyobb eséllyel térdprotézisre, mint az „egészséges testsúlyú” tartományba eső BMI-vel rendelkező egyének. 40 feletti BMI esetén pedig 8,5-szer nagyobb valószínűséggel volt szükség csípőprotézisre, és 32,7-szer nagyobb valószínűséggel térdprotézisre.
Bár nincsenek általánosan ajánlott BMI-korlátok az ízülethelyettesítő műtéteknél, az intézmények sokszor megkövetelik, hogy a betegek BMI-je egy bizonyos érték (általában 35–40) alatt legyen a műtétek elvégzéséhez. Az American Association of Hip and Knee Surgeons orvosai körében végzett 2013-as felmérés szerint a sebészek 52%-a csak 40 alatti BMI esetén végezte el a műtétet.
E határérték kitűzésének és érvényesítésének egyik fő oka a műtét alatti és utáni szövődmények fokozott kockázata. Vizsgálatok szerint az elhízás nagyobb arányban jár sebképződéssel az, ízületi protézis fertőzésével (PJI) és a teljes ízületi arthroplastic revíziójának szükségességével. A kisebbségeket és az alacsonyabb társadalmi-gazdasági státuszú embereket aránytalanul érintik ezek a korlátok.
