Fülzúgás, az állandó társ

A fülzúgás egy „hibás program”, ami a minket érő rengeteg felesleges információ kiszűrésekor okoz gondot. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a teljes megsüketülés után is megmarad a zúgás. A probléma mértéke teljesen egyénfüggő: egy egészen enyhe tinnitus is okozhat depressziót vagy alvás- és koncentrációzavart, míg mások meglepően jól viselik a kellemetlen, már-már elviselhetetlen értékékkel rendelkező tüneteket.

Mit nevezünk fülzúgásnak?

A fülzúgás legtöbbször az érintett által jól tolerált hangjelenség, amely lehet szubjektív vagy objektív. A belső fül eredetű szubjektív fülzúgást csak az érintett hallja, általában magas frekvenciájú ciripelő vagy sípoló, folyamatos hangként.

De ki gondolta volna, hogy létezik objektív fülzúgás, amely olyan hangjelenséget (pl. lágyszájpad tick) jelent, amit nemcsak a beteg, hanem a környezetében lévők is észlelnek? Utóbbit egyes izmaink rendellenes működése okozza.

Sokan az gondolják, hogy a fülzúgás során saját véráramunkat érzékelik, ám ez az állítás csak bizonyos esetekben igaz. Ha a halántékcsontban vagy annak környékén vérbőség alakul ki az erekben, valóban pulzáló jellegű fülzúgást okozhat, de ez viszonylag ez ritkán fordul elő, és nehezebben is kezelhető.

Mitől alakulhat ki az „örökös zaj” a fejünkben?

A fülzúgást generálhatja a fület ért károsodás, mint például koncerten való részvétel, vagy a fül- és fejhallgatók terjedésével minket ért zajártalom. De stressz is okozhatja a tünetet: egy nehezebb időszakot, halálesetet vagy akár még párkapcsolati problémát követően is kialakulhat fülzúgás. Ilyenkor pszichológus bevonása válhat szükségessé.