Diagnosztikai tévedések
Az OTSZ Online szerint a Johns Hopkins Medicine kutatói megállapították, melyek azok a betegségkategóriák, amelyekben leggyakrabban fordulnak elő súlyos következménnyel járó diagnosztikai tévedések.
Az Egyesült Államokban a megelőzhető egészségügyi kár egyik fő forrása a diagnosztikai tévedés, írják a Diagnosis című szaklapban megjelent tanulmányukban David Newman-Toker és munkatársai (Serious misdiagnosis-related harms in malpractice claims: The “Big Three” – vascular events, infections, and cancers). A szerzők kifejtik: az USA-ban évente 40 000–80 000 ember hal meg és 80 000–160 000 ember szenved súlyos egészségkárosodást diagnosztikai hiba miatt (a lakosságszám 324 millió fő). A kutatók a diagnosztikai hibák miatt bekövetkező egészségkárosodás kapcsán benyújtott biztosítási követelések adatbázisának elemzése alapján azt is megállapították, hogy a súlyos káresetek háromnegyede három fő betegségkategóriában fordul elő. Mint a szerzők kifejtik, az orvosi hibák közül leggyakrabban a diagnosztikai tévedések fordulnak elő, és ezek eredményezik a legsúlyosabb és legdrágább biztosítási káreseteket.
A halálhoz vagy súlyos, tartós rokkantsághoz vezető diagnosztikai tévedések a leggyakrabban a daganatos megbetegedések (37,8%), az érrendszeri betegségek (22,8%) és a fertőzések (13,5%) esetén fordulnak elő. A kategóriákon belül a stroke, a szepszis és a tüdőrák téves diagnózisa a leggyakoribb. 15 betegség téves diagnózisa felel a súlyos káresetek feléért, ezek a már felsorolt három betegség (stroke, szepszis, tüdőrák) mellett a: szívinfarktus, vénás thromboembolia, aorta dissectio, artériás thromboembolia, meningitis és encephalitis, spinális infekció, pneumonia, endocarditis, emlő-, kolorektális, prosztata- és bőrrák.
Vizsgálatuk során a kutatók 400 kórház és 180 000 orvos adatait tartalmazó nemzeti adatbázis 11 592 esetét elemezték (az esetek diagnosztikai tévedés miatt bekövetkező egészségkárosodás kapcsán 2006 és 2015 között benyújtott biztosítási követelések voltak, a betegek fele meghalt, a másik fele esetében tartósan rokkanttá vált). A kutatók – akik a következő lépésben azt akarják megállapítani, milyen arányú a 15 leggyakoribb betegség esetén a téves diagnózis – hozzáteszik: a következő évtizedben a technológiai lehetőségek alkalmazása révén jelentős mértékben csökkenteni lehetne a diagnosztikai tévedések előfordulását, már csak azért is, mivel jelenleg az USA szövetségi kormánya kevesebbet költ a diagnosztikai tévedések megelőzésére, mint egy olyan betegség – a himlő – kutatására, ami már több mint fél évszázada nem észlelhető az országban.
