Diabétesztetoválás

A bénító rosszullétre és ájulásra is hajlamos cukorbetegek körében eddig egy karkötő viselése volt a szokás, amelybe belegravírozták az életmentő információkat a diabéteszről, de ez több okból sem volt tökéletes megoldás. Zsoldos Péter kezdeményezésére most világszerte egyre többen döntenek úgy, hogy inkább egy ingyenes, közérthető tetoválással biztosítják be magukat.

– Honnan jött az ötlet?

– Márton István, Németországban élő kollégámat megkereste egy hölgy azzal, hogy a fiának szeretne egy diabéteszes tetoválást csináltatni. Akkor Istvánnak bekattant, hogy ez tényleg életet menthet, ezért ingyen fogja elkészíteni. Megcsinálta a tetoválást, de aztán egy rövidebb ideig csak állt ez az ügy. Tavaly viszont konzultáltam egy diabetológussal és egy mentőssel, és ennek alapján elkészítettem azt a mintát, amit most már ingyenesen tetoválunk. Ez egy egységes minta, ami azért fontos, hogy a világon mindenhol felismerhető legyen a tetkó, Ecuadorban ugyanúgy megértsék, mint itthon.

– Kiknek szól leginkább ez a tetoválás?

– Elsősorban az utcai járókelőknek, nem feltétlenül a mentősnek, orvosnak, de nekik is segítség. A mentősöknél, ugye, van egy protokoll, hogy milyen vizsgálatokat kell elvégezni azelőtt, hogy bevinnék a beteget a kórházba, de iránymutatásként nekik is jó.

– Milyen papírok kellenek a tetoválás megszerzéséhez?

– Hobbiból senki ne csináltasson ilyen tetoválást, mert a végén még félrekezelik, ha infarktusa van, és ájultan fekszik az utcán. Azt szoktuk kérni, hogy valamilyen hivatalos papírt hozzon be az illető, amin az anamnézise is szerepel, és akkor rendben van a dolog.

– Csak cukorbetegeket tetováltok?

– IR-eseket is tetoválunk, mert ez a cukorbetegség előszobája, és ugyanúgy rosszul tudnak lenni ők is. Náluk mindenképpen fel szoktuk tüntetni a mintában az IR-t. A cukorbetegeknél a T1, T2 is belekerülhet a mintába, bár a II-es típusút nem igazán szeretik feltetováltatni. Ha szeretnék, betetováljuk, ha nem, akkor nem.

A teljes interjú az NLCafé portálján.